Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-10 / 4. szám

54 A Bárczaságban farkas mindig igen sok van, mert a határszélen elvonuló havasok között biztos menhelyet találnak, honnét azután éjjel és szorultság esetében, mint már láttuk, nappalis, a lapályokra lelopódznak s a juhokban olly gazdag erdélyi falukba és majorságokba néha csapatosan berontanak. De különösen azon télben mellyet Brassóban töltöttem, e vidéken nagyon el voltak szaporodva ez állatok; s így majd minden nap lehetett hallani : hogy itt egy fuvarost, ott egy koldust vagy meg egy vén asszonyt ettek meg ; természetesen nem hagyván egyebet belőle hátra mint zekéjét, csizmáit és lábszárait, a mennyire azok a csizmákban voltak. E körülmény felébreszté szunnyadó vadász szenvedélyemet s így több ismerőmmel értekezvén, elhatároztuk: hogy a legközelebbi napokban engedéllyel ellátva, átrándulunk a csak 2 mértföldnyire eső oláhországi határokon s ott egy bojárral, ki társaságunk egyikének rokona volt, farkasvadászatot rendezünk. Egy vasárnapon, engedélyeink már meglevén, más nap reggeli 8 órára Ígérkeztünk össze az indulásra, a midőn a vendéglőben estebéd alatt egy brassói polgár arra figyelmeztetett: hogy az ő háza mögötti úgynevezett „disznóölötér'Te éjjenkint nagyon lejárnak a farkasok a Czenkről *) s hogy azokat, ha a hegy lábjában ültetett fasorban magunkat meghuzzuk : igen könnyen megtizedelhetnők. El is határoztuk magunkat a polgár tanácsának követésére' s hogy mindamellett másnap Oláhországba indulhassunk tüstént felkerekedtünk, s a kedélyes vendéglői társaságot odahagyván, jó melegen felöltöztünk s egy csövű fegyvereinkkel ellátva, megjelentünk az említettem polgár lakásán a további utasításokért, ki az alatt haza térvén, reánk várakozott. A disznóölö tér, a falakkal bekerített bel,- és a „Bolgárszeg" nevü külváros között, Brassó nyugoti részén fekszik; és sajátságos nevét onnét vette : hogy a brassóiak sertéseit, kik szalonnával és zsírral, valamint füstölt hússal, sódarokkal és sertékkel nagyban kereskednek - különös sertés-ölök, kiknek ez gyakorolt mesterségük, e téren késelik le s ugyan e helyen azokat megperzselvén, küldik vissza az illető tulajdonosnak a városba. E tért tehát nagyon gyakran látogatják a farkasok, minthogy az ott elfolyt vér, mellyet télen a fagyott föld be nem szív, nékik kedvencz csemegéjük; sőt vadásztársaim egyike azt emlité : hogy néha már délután, midőn a téren a munka még élénken foly, a hegy lábján levő bokrok mögött várják a pillanatot : mellyben a munkások foglalkozásukkal felhagyván haza térnek, hogy előbújván, még melegében juthassanak eledelükhöz. Fagyasztó hideg volt s kedélyes polgárunk egy óriási kulacsot megtöltvén színig szilvaszesszel, azt egyik társamnak nyakába akasztá ; hogy azon esetre, ha so*) Regényes és igen meredek hegy épen Brassó felett s nem csak a róla eső gyönyörű kilátásról , hanem arról is nevezetes : hogy legmagasabb szikláján az oroszok 1849-ben kápolnát építettek , s alatta egy kis sírboltban , Brassó ostrománál elesett, előttem ismeretlen nevü tábornokukat eltemették. Május l-jén és pünkösd másod napján , a brassóiak e hegyre kora hajnalban , harsány zene kíséretében szoktak felrándulni; a midőn azután a zenehangokat ezen magas és közvetlenül a város felett óriási védfalkint emelkedő s annak egész hosszában elvonuló hegyről lenn az üres utczákon hallani, — lelketemelő élvezet.