Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-12-20 / 35. szám
564 „A zerge ?" „Itt fekszik!" Miként jutottam fel a meredek szirtfalon máig sem tudom, de fenn valék s ott feküdt a zerge — egy erős, gyönyörű, mintegy négy éves bak, ép a vállapon találva. Levittük a patakhoz, karapóinál fogva egy égerbokorra függesztettük és kizsigereltük. Ragg aztán hegyi táskájába fűzte öt s csendesen maga elé nevetve, hogy még is megkaptuk (mert a vadászok büszkék arra, ha valakivel cserkészetre menvén, lövéshez juttatják) másztunk a gerincz túlsó oldalára egy közeli völgytorkolat felé, hogy ott még egyszer kisérljtink szerencsét. (Vége következik.) Bóka vadászatok Gallicziában. Tagadhatlan, hogy sok vadász a vadászat egyik vagy másik neméhez különösen ragaszkodik; és hogy azt némellyik aztán sokszor túlzó szenvedélyességgel is üzi: magamon tapasztalára, midőn ezredem 1857-ben Moldvából az azt megszálló hadtesttől elvált, Gallicziába rendeltetett, és ott april hóban mégis érkezvén, a törzs Grodekbe lőn szállásolva. Soha azelőtt nem voltam Gallicziában, de sokszor hallám, hogy ezen ország a rókák Eldorádója s minthogy ezelőtt kevés alkalmam volt kiválólag rókára vadászni, most e régi óhajtásomnak, melly utóbb szenvedéllyé vált bennem, kielégítésére tág tért nyervén, azt teljes mérvben felhasználni eltökéllém. October végével Grodekbe hozott hivatalos rendeltetésem; alig érkeztem oda, azonnal is tudakozódtam, van-e elég róka a környéken. — Kielégítő feleletet kapván, a grodeki környéket azonnal minden irányban kémszemle alá vettem. — Több odavaló vadász, különösen egy ezredbeli orvosunk (tyroli) irigy szemmel nézte e vállalatim s kérdésemre, tud-e több rókalyukat, hol róka tartózkodik? azt mondá: ..Elébb hat rókát kell lőnöm egy felöltöny béléséül s egy hetediket , mellyből lábzsákot készíttessek; akkor aztán mutatok százados úrnak húsz rókalyukat a közeli vidéken." Megköszöntem jó akaratját, gúnyosan mondva, hogy más vadra mint rókára nem is fogok vadászni, hanem ezt azután kiválólag fogom üldözni, agárral és lesben; mert kevés egyéb vad lévén a környéken, de róka bőven, mindannyian arra vadásztak. Másfél négyszög mértföld környékén körülbelül 10 12 nyúl tartózkodván , ezeket nagy boszúságukra egy hónap alatt agaraimmal mind elfogattam. Az orvossal folytatott párbeszédem után következő napon illy kémszemlére lóháton két agarammal (moldva kutyák) mentem ki, a harmadikat, mellyet báró Jósika ezredestől ajándékba kaptam (angol-muszka vér) sántasága miatt honn hagytam. E nap november második hetébe esett s a várostól negyed mértföldre, délután, négy óra tájban egy körülbelül 8 négyszeg ölnyi kiszáradt kis mocsárhoz jutottam, mellyet buja íenyészetü sás lepett el. Beküldőm kutyáimat s ezek alig mennek be, az egyik vizslaként kezd állani, felemeli lábát egy pillanatra, a mit én látván, elkiáltom ma 0am: „hajrá!"
