Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

546 mellett van, nem birtam magamnak azt megfejteni: hogy ha azon döngölés, melly a nagy zuhanás után is hallszott, még az ő szökéseitől eredt, mért nem hallottam a rezgés közt az agancsok csörtölését? A szökések tehát a falkájának távozását s nem az övét jelentették; és akkor világos, hogy az ő bukása renditette meg a hegyet és neki itt kell feküdni valahol az omlás alatt. Lenéztem tehát a sürübe és ime — feltevésem alapos volt! Ott magaslott ki, egy elmaradt nagyobb bükk törzse mellett egy agancstlilök és ott feküdt megdermedve az erős szarvas. Egy ugrással most mellette termettem s megfogtam mellemig felérő egyik tülkét, mellyen egy négy ágas korona, valamint jégágak mind a kettőn, már távolabbról megütötték szememet.—Tizennégyes (!) tehát, de páros-e? És felemeltem tüstént másik tülkét, mellyet a szarvas szörnyű estében a száraz lombba mélyen eltemetett; ennek koronáján öt ág volt, és — öt a másikán is, mellynek utólsó ágát elébb észre nem vettem. „Tizenhatos!" kiáltottam — s pedig elvitázbatlan, mert a legrövidebb koronaág is hüvelyknyi hosszúságú volt! Ez valóban pompás eredmény ! Roppant testalkotásu vén szarvas volt, mellyen a vadászuak szeme örömittasan nyugodhatott. Az alkonyodó uup utólsó sugarai is belopództak még a lomb között, hogy a gyönyörű állatot aranyszinbe mártsák s tanúi lehessenek a vadász örömének. Ekkor eszembe jutott a puszta kert fölötti szikla, mikor kiállott reá az esti fénybe a nagy szarvas, mint talapzatra a szobor; és eszembe is jutott, milly hamar teljesülhetnek kívánalmaink , mellyeknek lehetségét olly távol fekvőnek hittük. A mi sokszor hosszas lesjárataim közt képzelödésem kedvencz játéka volt, a regés szarvasnak elejtésére vonatkozó titkos kívánat, azt átéltem néhány perez alatt, és — itt hevert elöltem, általam elejtve egy tizenhat-ágas szarvas! De elszállításáról is kellett gondoskodni. Kivágtam szemfogait, megnyitottam a béltelek hártyáját, zsebbevalómat reá teritettem, hogy míg visszajövök, a rókák ki ne kezdjék , természetesen egy arasztos örömzöldet tűztem kalapomhoz s a tanyára siettem. Ide érve, házi urammal közlém szerencsémet, ki részt vett örömemben s iidvözlött, hogy 10 éves fáradozásaim után ezen hegységekben illy erős szarvast lőhettem, melly itt valóban a legnagyobb ritkaságok közé tartozik s mihez hasonlót sokan, kik e vidéken rendesen vadásznak, hosszú gyakorlatuk után sem értek el. Egyszersmind a szarvas elszállítása végett rendeléseket tett. Még ez este elvezettem az erdészeket s néhány favágót a helyre, hol a 16-os feküdt. Szerencsére olly helyen esett el, liova éjjel is eltaláltam , de ide érkezve, mindamellett is , hogy számos kéz állott rendelkezésemre, nem csekély bajba került öt a sürün keresztül addig az útig vontatni, melly a Lozsinát méri át s melly a mai lesjáratban kiindulási pontúi szolgált. Sok üggyel bajjal, a fejszék működését is igénybe véve sikerült őt az útig elhozni, hol egy 2 kerekű saroglyára emelték s erdészek és favágók közös erővel haza felé húzták. Mikor így a Hamovani hátán odább haladtunk és a lámpák világától a per-