Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-30 / 33. szám

527 dicsekszik, liogy a vadász-lázat már örökre legyőzte, tegye le bátran kezéből a fegyvert, mert a vadászörömeket sem érezheti többé. Nékem a szomolányi begyekben , hol Cb. R. gróf szives baráti vendégszeretetéből, a vadastéren, mellyet bérben tart, évenként megfordulni szerencsém vagyon, legkedvesebb lesjárásom a Hoszúhegyen, a felső diósi erdészkerületben van. Az egész vadas-tér nincs szűkében a jó és szép lesjárásoknak, de meglehet, hogy épen azért szeretem annyira azon begyet, mert itt jártam legtöbbször; s aránylag a többi helyiségekhez, itt láttam is a legtöbb vadat. Noha itt évenként 10 napnál ritkán töltök többet és ez idő nem elegendő arra, hogy a fövadnak járás-kelé. sét, szokásait s ösvényeit a csalbatatlanságig kitanultam volna - a mit talán senki sem sajátitbat el tökéletesen, — mindamellett már némileg ismervén etájat s annak fa és szikla állomásait, több bizodalommal járok ebben, mint más kevesbé ismert helyiségeken. — Háziuram gyöngéden ismervén ezen vonzódásomat a Hosszúhegyhez, annak használatát cum juribus et appertiueutiis a szarvasidéuy alatt ez évben is áteugedte. Élvéu ez eugedélylyel, talpaimat azon hegygyei szorgalmatosan koptattat tam. Ha egyedül a táj szépségét veuném szemügyre, már e tekintetből is élvezetes volna azou begynek bebarangolása; hisz az erdőnek gyönyörű látványa—a vadász örömeken kivül is élvezetes annak, ki a természet istenadta szépségeit megbecsülni képes; mint műkedvelő, kiuek öröme telik abban, ba tanulmányokat szerezhet a természetből, én is szeretem vizsgálni abegy, völgy, erdő, szikla, valamint a róna és alföld szépségeit is, képekké alkotom azokat képzeletemben s ba lebet s időm is van reá,gyarló tehetségem szerint tanulmányokat festek, ezengazdag forrásból merítve. —• De ba mint vadász járok itt — noha ekkor is szivesen nyugszik szemem a szép táj változatosságán — szigorúan követeli szenvedélyem és jó kedvem, hogy legyen benne vagy járjon rajta az a miért jöttem : a fővad. — Itt mind megvau a mit követelhetek : gyönyörű hegy-vidék és erős szarvasok s azért ha uémellykor el is tértem e begynek kedves hátáról, még is akaratlanul ismét feléje fordultam. Abobatai vadász-tauyát elhagyva, e begyen sokáig szálas erdőben kell haladnunk , mellynek árnyában, hajnal előtt és alkonyat után, keserves az eligazodás s csak ott lesz majd tágasabb láthatár, hol a hegy gerinczére, az úgynevezett hamovani hátra ériink fel. Ez az egész vadastérnek közepében lévén, pompás látványt nyújt a fehér hegységnek mindenfelé elágazó hullámaira ; tengerként terjed mértföldekre köröskörül a nagyszerű biikkes erdő-világ, a sötét lombozat szine az őszi pirosság pettyei által már gyönyörűen változtatva, és mint egy óriási vár bástyatornyai,ugymagaslanak ki aGeldek, az éles csúcsú Visoka szürke orrával, a Rochsturntól a kettős Wetterlingig elnyúló kúpok, éjszak-keletnek pedig Pozsonmegye rónája vonul el a Yág-begysorig. —A Hamovani, noha magasságra nézve ezekkel uem mérközhetik, azou sajátságos tenyészetnek szolgál mégis alapúi, mellyet a vidék magasabb bérczein találuuk, és bátáu tulajdonképeni erdőt nem hord. Roppant nagyságú százados körös, hárs, jávor és bükkfák elszórva állják el gerinczét, sötét bársonyos sugár törzseik s gyönyörűen elágazó koronáik, mellyek az elemek, a süvöltő vihar, a hófergetegek előtt meg nem hajlottak még, nagyszerű látványt 33*