Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-10 / 4. szám

50 hogy ámbár a jelenlevők nagyobb része csak alsó rendű nép, a némellykor nagy összegekre szóló s az utólsó pillanatban egyszerűen fejbólintással elvállalt fogadások, merőben ismeretlen emberek között, mindenkor pontosan kifizettetnek.— Egyébiránt a kakasviadal nem csupán a köznép szenvedélye, főrangú urak is részt vesznek benne. Sokan egész vagyonukat belevesztették illy kakas-fogadásokba, igy p. o. a mexikói köztársaság volt elnöke , Santanna, roppant kincseket pazarlott a kakasokra. A riunaderoban minden rangkülönbség megszűnt s az aristokratia legbüszkébb tagja tartózkodás nélkül fogad és társalog a nép legaljával — hanem a rinnadero köréből kiérve, vége az ismeretségnek. A kakasok a mieinknél erösebbek s nagyobbak, tarajuk nincs. A harczelőtt, mint említém, megmérik s bizonyos módon előkészítik, hasuknak egy részét ugyanis megkoppasztják, farkukban csak két végtollat hagynak meg (az úgynevezett kakastollakat), és sarkantyujokat meghegyezik. Nevezetes, milly dühvel rontnak egymásra, mihelyt eleresztik s nem is hagyják abba a vivást, míg egyik vagy másika bele nem veszett. Kakasokat ugyancsak látott már mindenki veszekedni: egymásnak repdesnek s egymás fejét megsebezni igyekszenek; néha az egyik gyengesége érzetében vagy gyávaságból futásnak ered, de a kerekded harcztérböl nem menekülhetvén, a másik nyomon követi s orrával folyvást fejét bökdösi, míg ez ismét uj erőre s bátorságra kapva, meg újra nagy elszántan ellenére támad s nem ritkán le is győzi a már előbb diadalmaskodót. Mindezen változatai a küzdelemnek természetesen nem maradnak kellő hatás nélkül a nézők kedélyére s a szenvedélyt , a lármát, az ingerültséget a bőszültségig csigázzák. Ámde ez a kakasokat legkevésbbé sem zavarja, ők a magok részéről szintolly bőszültek és csak ellenfelüket látják. A küzdelem átlag 10—15 perczig tart s némelly nap 25-30 párt is szállítnak a sikra egymás után. A kakasviadal nemcsak Habanában, hanem egyáltalában mindenütt hol spanyol faj él, divatos; kivált faluhelyt a legénységnek egyik fő s elkerülhetlen mulatsága. Sokszor láttam, főkép Délamerikában a Llanos-okon, legényeket kakasukkal a hónuk alatt egyik tanyáról a másikra lovagolni, hogy kakast próbáljanak, mert minden háznak, a szükséges baromfián kivül megvan vivő kakasa. A mi az alföldön az agár, az arabsnak a ló, az a kreolnak a kakas; úgyszólván a család tagja, melly ezzel gyakran az egyetlen hajlékot megosztja s kukorikolásával aprofánus európait szinte kétségbe ejti. Az angol (elébb spanyol) gyarmatokban a kakasviadal szigorúan el van tiltva, sőt Trinidadban még az is birságot fizet ki megáll, hogy két a szemeten önszántából összeveszett kakasnak tusakodását szemlélje. A kakasviadalnál még sokkal kegyetlenebb mulatság abikaviadal, mellynek szinhelye a plaza de toros. Délután 4 órakor kezdődik, nyáron minden vasárnap , télen csak egyszer-kétszer havonként. Szörnyű egy mulatság! meg nem foghatom, mint vehet részt benne, mint lehet általa elragadtatva ember, ki műveltségre, férfiú, ki bátorságra tart igényt. Spanyolországban, abikaviadal eredeti honában nem voltam, a leírások után Ítélve az ott valódi harcz, de a habanai bizonyára nem egyéb mint a szegény bikának kegyetlen halálra kínzása, lemészárlás, mellyhez a legkisebb férfias bátorság vagy különös ügyesség sem kívántatik. A küzdtér — ismét