Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-20 / 32. szám

518 Az idő igen szép. A versenytér, mintha agarászat számára lett volna teremt­ve. Nyúl ismét kevés, annyira hogy első napon csak az I-sö versenyt lehetett be végezni, második napon a II. és III ikat, sőt a döntő verseny harmaduapra maradt. A nyálak egyáltalján „jó házból valók" voltak s ezért minden futás rendkívül hosz­szas volt s a gyözös agárra nézve kedvezőbb. Volt ugyan sok jó agár s mint a ne­vezés névsora mutatja, nagyon különböző vidékről együtt, mindazonáltal kik ezen egyletnek 848. előtti versenyeire emlékeznek , a régi dicsőség után epednek. A fönyertes agár, Bernáth Lajos Vest áj a miuden esetre kitűnő agár, az egylet szabályai szerint a csákói országos agárversenyre neveztetni fog. A másod díj nyerője, Halász Vincze Gyöngyöse szintén jó agár, mely a t.-sz.­miklósi gyepen nagy díjat nyert s ez által jogot adott sok elővéleményre, — az illetők sejtelme igazolva is lön, mert a döntő versenynél igén érdekes futás után hajlott a diadal határozottan Vesta részére.—Több rendbeli magánfogadások emel­ték a mulatság érdekét. A november 3-diki agarászatot estebéd, és ezt fényes tánczvigalom követte ; 4-kén ismét derült sportlakoma iiditette az agarászokaí, melly mindannyi, ugy az oetoberi első vigalomhoz Patikárus Ferkó zenetársasága adta az izgatva viditó hangokat. Az egyleti 3-dik versenyre november 26 a van kitűzve ; megjelenés 25-kén este. Az előzmények eleve érdekessé teszik, a magáufogadások közül különösen a Szluha Benedek által tett kihívás a fönyertes agár-. Bernáth Lajos Vestája ellené­be; fogadási díj : 20. palaczk champagne í; üogy ki nyeri meg : azt nem tudjuk, de hogy ki issza meg a levét : azt Pestről is ellehet találni.— E harmadik, s idén utolsó verseny mindenesetre rendkívül mulatságosnak jósoltatja magát. Rácz-Almás , november 15-kén 1860. Éjszaki. — Francziaország Chantilly , Ilalatte és Ermenonvillei erdeiben a vaddisznók annyira elszaporodtak, liogy kártékony állatokúi tekintetvén „elejtésük minden idényben meg volt en­gedve. Bourgeois és Cheronnet urak egy kis ebfalkával vadászván ezen állatokra, a folyó évben huszonötöt lőttek el közülök Augustus elején több környékbeli barátjukkal vonáltak ki a va­dászatra s ezeknek egyike M. Quirlet majd pórul járt. Egy vadkan sebzetten a Reine Blanche tóba rohant s ezt — bár útközben még egy golyót kapott — átúszta. Partra érvén égy sürü bo­zótba ment s ott megállott. Quiclet ár a vadkant halálosan sebzettnek vélvén, közel ment hozzá, hogy a véglövést megadja neki, a kan azonban ekkor megrohanta a vadász lovát, ez megszi­lujodott, annyira, bogy a rajtidő leszállani volt kénytelen. A helyzet rendkívül veszélyessé vált, mert a kan most a vadásznak állott neki , kinek azonban szerencséjére sikerült a roppant állatot két jól irányzott lövéssel leteríteni. — Brown kapitány Angliában legújabban egy módot talált fel , mellyel a lőport kemény hengerekbe tömegesfti. Az egy lövésre való henger 2.1 drachma lőporból áll , negyedrésznyivel kisebb tért foglal el mint a közönséges lőpor és olly kemény , hogy csak kalapáccsal zúzható szét. Ep olly gyorsan , olly erővel s olly kevés mocskot hagyva lobban el, mint a szemes lőpor. Nedvesség nem egykönnyen járja át, sőt gyors vízbemártás után is fellobban. A mód, mellyel a feltaláló a lőport így tömegesfti, kevés költségbe kerül; már is nagy mennyiség van munká­ban s ára csak valamivel lesz nagyobb a rendes lőporénál. A vontcsövekre nézve igen hasznos e találmány; a golyó gummianyaggal a hengerhez lévén ragasztható, mindkettőt papir vagy vá­szon közbetétele nélkül egyszerre lehet leverni; az alól tölthető csöveknél pedig épen nagy jóté­temény az , hogy a henger minden takaró nélkül tehető be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom