Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-20 / 32. szám

515 A kolozsvári versenyekben nem vehettem részt, mert épen akkor a hamburgiak foglaltak el; örömmel olvastam azonban a vén bajnok Pan utolsó diadalát; ö dicsőén fejezte he hosszú pályáját s kis és nagy távolságra mindenkor SZÍVÓS, aczélos, jó és bátor szivü ló emlékét hagyta maga után, melly ha kellett utolsó csepp vérét is a mérlegbe vetette s másnap már ismét kész volt a küzdésre; jó körmű, jó lábú s olly jó hátú volt, hogy 142 font terhet viselve nagyobb és erősebb lovakkal könnyen ment s azokat nem egyszer meg is verte. Haszontalan az elrné let, ha a gyakorlat ellenkezőre tanít; azért kell próbálni s azután ítélni — és ha áll az (nézetem szerint minden esetre), hogy „Fortes creantur fortibus ct bonis", úgy én igen természetesnek fogom találni, ha Pan ivadékai jó, szívós és mindenre használható lovak lesznek. A török-szent-miklósi valamint a debreczeni versenyekben sem vehettem részt, mert lovaimmal Pardubitzba utaztam; de örömmel olvastam, hogy az utóbbi gyepen Alborak négyszer nyert; a jó ló — versenykész állapotban s jó lovas alatt kitartással elébb utóbb mindig sikert nyer. A török-szent-miklósi concurrentia nem olly nagy mint a debreczeni; ezt láttam 1858-ban, midőn Alborak hátán az egyleti díjat megnyerni volt szerencsém. Pardubitzba 40 ló jelent meg. A verseny előtti pár nap rendesen dolgoztak ezek, volt tehát alkalmam kedvenczeimet kiszemelhetni s mégis, midőn kenyér törésre került a dolog, akkor láttam, mennyire csalódtam. Nem hiába emlegeti az angol a „glorious uncertainty of tbc turf"-ot; míg a mázsánál nem hangzik a végzetes „all right!" addig mindenféle esemény — néha még az utólsó perezben is megfordíthatja a koczkát. Így példáúl ha gr. »Szápáry Ivan az. aradi g«u verseny ben idejekorán nem veszi észre , hogy a nyereg alatti óntakaró kicsúszik s azt felkap ván — részint az ölében részint a fogai közt egész a mázsáig nem hordozza, nem lett volna övé a dij, így pedig h míel nyertes lön. De most visszatérve a pardubitzi gyepre, ezen az első császárdíj érti verseny gyönyörű látványt nyújtott. Hét ló volt nevezve s öt indáit. Compromise még Ürményben megsántúlt, Deutscher Michel nem mert részt venni s jobb is volt szerényen néznie azt, hova öt még csak nevezni is vakmerőséggel határos. Indult teliát 5 jó ló , a legjobb 5 lovarral hátukon. Thane szépeu vezetett és mint jó harmadik érkezett be. Hariestoue nagyon hajtva fél nyakkal verte meg a betek előtt Angliában híressé vált Gaspardot. — A Norddeutsche Preisban gróf Wilamowitz lovai szerepeltek s játszottak; csak Vignette birt velük menni, melly a nemzeti díj óta igen szépen kifejlődött s következő nap a polgárdijat — folyvást vezetve szépen nyerte. Az asszouysági dijat Peeress olly könnyen vitte el, hogy rögtön megbántam a mért a handicapból kis bánattal \ kitörültem, attól tartván , hogy egy napon két küzdést megsokallua; aztán megvallom Cornflowerben (8 st. 5 ft.) bíztam, azonban Aranka lovarát helyből elragadván , önmagát de Cornflowert is annyira kidolgozta, hogy a végküzdésben máirészt nem vehetett s harmadiknak ért be. A GUO aranyra igen kevés reménységem volt, ámbár ez Cornflowert igen jó karban találta. Mary OMoor , mellyre a ham dicapper talán kelletinél kevesebb terhet mért, a handieapet megnyerte ugyan, de ettől nem tartottam s inkább Frolic vagy Chalili voltak kedvenczeim; azonban,