Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-11-10 / 31. szám
497 mihez még ama kellemetlenség is járult : hogy szorosan a lovak állása mellett volt a szőnyegekkel s zászlókkal díszített emelvény a nézők számára. Zenét és fecsegést ritka ló tür s induláskor annyival kevesbé, mert ekkor minden ló többnyire elfogult vagy túltüzes, melly állapotok egyike szintolly káros mint a másik. A második ugrató", mit mutattak, igen széles árok volt, meliyet azonban csak járatlan emberek tarthattak valódi ároknak, mert az annyira be volt nőve tövisbokrokkal, hogy maga az árok s így természetesen annak mélysége is semmi módon nem vala látható s mindenesetre olly akadály volt, melly toronyversenyhez épen nem alkalmas, minthogy nem árokhoz, hanem valóságos farkasveremhez hasonlított. Egy ló sem tartotta volna e helyet ároknak, miért is bizonyára mindenik, lovasával együtt fővel lefelé bukott volna bele. Efölötti megjegyzéseimet a minket vezető bizottmány előtt azonnal kinyilatkoztattam , miket ez annyira tekintetbe is vett, bogy e helyett más akadályt keresett ki, mellynek engedelmes és kitünö ugró talán megfelelhetett volna. Ez egyezkedés után egy mocsáros térnek, mellyen más nap át kellett majd haladnunk, elkerülése végett, az árok hosszában lefelé lovagoltunk s nem sokára egy sorompóhoz érkeztünk, mellynek hossza ha több nem, 4 ölnyi bizonyosan volt s magassága lábnyi. E magasság nem vala ugyan jelentékeny , de a rárohanás a lehető legképtelenebb, mert egy szöglet körüli fordulat miatt, a lő ez egész akadályt csak akkor pillantá meg, mikor már orrával a karzatba ütközött. Itt azonban ellenvetést nem tettem. Ezen akadály után 3 egymás mellett álló ugrató következett, alig 30 lépésnyi hézaggal a sövények között. — Az első ugratót fonott sövény képezte s előtte minden egy-egy ölnyire szilvafa állott, mellyeknek ágai csaknem egymást érték. Ez ugrató magassága 4 lábnyi volt s a két következő jelentéktelen sövényekből állott, innét egy darabig a töltésen kellendett lovagolnunk, hol azonban zászlók sehol sem valának s azért megígérték , hogy azokat a ponton, hol majd a töltésről el kell térnünk, más nap tüzendik ki. Egy 6 lábnyinál bizonyosan magasabb rozsföld túlsó oldalán mutatták a dombot, mellynek irányában fogunk más nap lovagolni s kis vártatva utunkat folytatván, rögtön a sikra értünk a nélkül, hogy az utolsó távolságról, melly az egésznek körülbelül |-da lehetett, a legcsekélyebb tudomást nyertük volna, miért is aunak sem talaját, sem akadályait nem ismerők. Nimptschel mint szakértővel véleményemet közöltem s kimondám előtte, hogy nékem e bizottmánynak magaviselete épen nem tetszik és csupán azon okból nem teszek további ellenvetéseket, nehogy azt találják mondani, miszerint ez akadályokkali szembeszállásra nincs elég bátorságom , bár ez állítást könnyű lett volna viszonoznom azon igen udvarias kérdéssel : váljon a 22 porosz nevező miért húzódott egészen vissza ? Másnap tehát Nimptsch barátommal ketten indulánk. Az első ugrásnál Lion, mint már előre gondoltam , vonakodott; a diszes , zászlókkal s szőnyegekkel éke-