Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-10 / 31. szám

V GRÓF SÁNDOR MÓRICZ néhány sport • élményének önkezű leirása. Hogy a nemes gróf, kinek neve e czikk élén áll, korának nagy hírnevű s néha vakmerőségig bátor lovasa volt: arról nem csak kortársai és merész lovas tetteinek szemtanúi emlékeznek, hanem ezek előadása folytán az ifjabb nemzedék is beszél. — Különösen Budapest lakói előtt még ma is olly népszerű és ismert a Sándornév, hogy alig fordúlhat elő napjainkban egy-egy rendkivüli sebes lovaglás, hajtás vagy ugratás a nélkül, hogy ennek tanúi vagy az esemény elmondásának hallói rávítelesen azonnal a híres grófra ne emlékeznének s az új tettet vagy merényi a bárom évtized előttivel - ennek mindig nagy előnyére — ne hasonlítanák össze. Az illy hagyományszerüleg közlött tettek mérve azonban — a havasok hógömbje gyanánt egyre növekszik, mig végre mythoszi köd veszi azokat körül, mellyben a való eseményt a csillogó burkolattól megkülönböztetni már alig lehet. Véleményem szerint épen ez az eset a Toldi-hagyománnyal is, mellynek uem kétlem alapos magva — a több század előtti távolból rezgő csillagsugarakkal tekint reánk. Gróf Sándor nevezetes lovastetteinek korát még alig bárom évtized választja el a mai uaptól s már is annyi változatban, olly ferdítve s toldva kering a közajkon néhány élménye, hogy a költött rész a valónak hitelességét fenyegeti. Szerencsére azonban egy részt .a gróf vállalatairól és merényeiröl még sok élő taiuiskod 31