Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-30 / 30. szám

483 dek hegynek vette útját, mellyen lovaink alig birták követni. Három nagy s legroszabb jellemű hegyen átvitte a Hamilcar és Malibran vezetése alatt mondhatni dühösen hajtó falka a maga után égető szimatot hagyó üldözöttet, olly sebességgel, melly a csákói nagy falkának sem vált volna szégyenére ; míg végre a nyúl a negyedik hegy meredek lejtőjén meredten dőlt el a kutyák közt, adván az öszi futamok egyik légritkábbikat, melly 25—30 perczig egyetlen szünet nélkül tartott. — Falkanagyunk a gr. Teleky Domokos derék Cátóján alig volt képes annyira érkezni a kutyákhoz, hogy áldozatukat-a széttépetéstől megmentse; a társaság többi tagjai pedig, — többnyire újoncz lovakon ülve — kisebb nagyobb mértékben elkésve érkeztünk a diadal helyére. Tovább haladva, falkánk csakhamar ismét nyomozni, majd hajtani kezdett s már hajtása módja és az, hogy a vadászat nem hegyen fel hegyen le, hanem a hegyek kecskenyomos meredek oldalain hegyhosszant ment, gyanittaták, hogy a mind sebesebben és sebesebben hajtó falka előtt nem ártatlan nyúl, de ravasz róka baktat. Tartott e futam mintegy 30 perczig, midőn az addig nem látott róka több ember előtt átmenve egy patakon, a falka nyomot vesztett. — Rókahajtás vége nálunk rendesen lyukba buvás levén, felhagytunk a szünet alatt úgy is nagy tért nyert róka üldözésével s keresve haza felé indultunk. Alig gyújtott szivarra a társaság, kutyáink nyomozni, az érzékenyebb orrúak hangot adui kezdtek s néhány ezer lépésnyi nyomozás után felkölt a második nyúl, melly lankás gyepoldalos hegyeken, majd a még szedetlen kukoricza-földeken keresztül, a falkától teljes udvariassággal, uem túlságos sebesen űzetve, avárosíelé ment s leérve a síkra, útját egyenesen a Szamos egy ritkás berkének vette. A falka, vezetve az Aradról kapott derék kutyák egyike Riugwood által, a vízparton egy perezre vészit, majd az egész dühös ugatással a Szamosba vetve magát, a szomszéd szigetre úszott, hol a menekvö csakhamar áldozatává esett. Alig, söt nem láttam egy-egy szebb vadászképet mint ez, a berek tele a vadászat hevélyében boldog lovasokkai, az ezüst folyamban az orditó tarka sereg, szemben egy szép még zöld berkes sziget s mindez a lenyugvó naptól világítva. — Elragadtatásunk határlalan volt. Alólirott nem levén annyira sorskegyelt, hogy e szép napot Sz. Huberttől részére adott kedvezménynek tartsa, azt kell hinnie : a ritka élvezetben csak azért részesült, hogy legyen mit írjon önnek Figyelő. Az orosz császári bölényvadászat. A bialovieczi rengeteg, hol Sándor czár és fejdelmi vendégei e napokban bölényre vadásztak, a groduói kormányzóság prusáni kerületének délnyugati nagyobb részét foglalja el. Egyike az Lithvánia legnagyobb és legderekabb erdeinek, területe 40 négyszög mértföld s nevezetes nagyszerű fenyőiről is, mellyeknek értéke — a Visztulába szakauö folyók hajózhatása óta, jelentékenyül emelkedett. 1845 és 46 években az erdőt szakértő erdészek mérték- s öt föerdökörre osztották fel.'— Vadászati tekintetben a bialovieczi őserdő annyiból híres, hogy egész Európában csak itt tenyésznek még bölények, mellyeknek állománya 1500 darabra van téve.