Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

45 sen olly sok foglyot, mint e télen Csehországban. — Bécsen át visszatéret agancsot venni szándékozván, Müller Pál vadárusnál (Wildpretmarkt 549) láttam egy 4 láb magas, 44 ágú gyönyörű agancsot, melly még a markolat közelében is karvastagságú volt. Birtokosa ezer forintot kért érte — érdemes a megtekintésre. Miként lett egy szarvas mohó falánkságának áldozata, midőn egy éjjel a lóherésben jól lakott s rá a patakból nagyot iván, felfuvalkodott: ezt lapjaink korábbi folyamai egyikében megirtuk már s az eset — habár ritka a maga nemében, de nem olly hallatlan, mint az mellyről B. E. úrtól épen most veszünk tudósitást s melly szerint egy szarvasnak pénzszomj okozta vesztét. A dolog igy történt : Váezhoz közel Sződ helységében az uradalmi tisztnek volt egy szelid ünője, melly nem csak az udvaron és a mezőn járt szabadon: hanem néha a szobákba is besétált s ott több ízben kisebb nagyobb csínt követett el, meliyet a kedvencznek örömest elnéztek. Múlt hóban, midőn a gazda a tiszthez intézkedés végett ment be, utána az ünö is becsúszott a szobába s a távozó gazdával ismét ki is ment. Csakhamar veszi aztán észre az uradalmi tiszt, hogy asztaláról egy 100 for. bankjegy eltűnt, meliyet mindenfelé hasztalanúl keresvén, az egész háznép abban állapodott meg, bogy a bankjegyet az ünö ette meg — s ezzel kimondva lön reá a kalálitélet. E közben mintegy 20 perez telt el, az ünö vizet is ivott a száraz takarmányra s aztán — leöletvén, pénzmohóságának áldozatáúl esett. Gyomra gondosan szedetvén szét, a species factira csakugyan ráakadtak szétrágott és szétázott minőségben; a bankjegy sorszáma egészen kivehető volt még, de az értékszám már csak egy részben ; darabjai a bankhoz érvényesítés végett felküldettek, az eredmény még nincs tudva s ha ez kedvezőtlen lenne, akkor valóban drága szarvashús volt az, meliyet a tulajdonos ismerői közt oszta szét." A sz. margitai vadászrajz Írójának ama követésre méltó példája, hogy az előtte ismeretlen ügyben értesülésért a nagy közönséghez fordult, már is megtermé gyümölcsét, mert ime alig tett kérdést a neki nem sikerült túzoknevelés czélszerü módja iránt, erre már is megérkezett a következő válasz, melly a túzok monographiájához is érdekes adalék : A „Vadász- és versenylap" f. é. 2-dik számában a túzokfiúk felnevelési módja iránt kérdés tétetvén , ezt egyszerűen közölhetni örömömnek tartom : nyers marha vagy juh máj , eleinte csekélyebb, de gyakoribb adagokban a vad túzokíiúnak szájába tömetvén, néhány hét, sőt gyakran néhány nap elforgása után a nyers májat az ember kezéből elveszi. Néhány hónapos korában mindenfélét elfogad tápszerül, sőt igen torkossá lesz; egy túzokom a májas kolbászt a hasogatott hegyes fácskával elnyelvén beleveszett; fél éves korában szőlölevelet, kenyeret, szőlőt, túrót, süteményt és más egyebet is megeszik ; az egeret szőröstül elnyeli, a főtt marhahúst nagyon kedveli. Történt, bogy a nyári forró napokban délután túzokjaim liivásomra elő nem kerülvén, midőn a folyósón elszunyadtam, zsebemből a számokra eltett húst a kan kilopta és hakeveselte, kezemet orrával vagdalta. A kan túzoknak e megszelídített állapotban merészsége meglepő; — Duna-Földvárott, e népes városban, a nép sokaságát fel sem véve kiállott a kapu elé, az ajtón őrt állott, a bejövök ellen lábaival tappogott, morgó hangot ejtett, fejét magasra emelvén tüzesen vagdalt. k