Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

43 vábbá a farkasok járásánál egy tölgyfát jelölt ki, mellyhez a bacsa a malaczot kösse s egyszersmind puskáját is a bacsánál hagyva ráparancsolt, hogy este a kitűzött helyen várja öt. A bacsa mindent pontosan teljesite s a malacztól — hogy ura lesét meg ne rontsa, lőtávolon kivűl foglalt helyet, gyönyörködve a szabadulni törekvő pusi esetlen sivitásában. A hivatalos dolgaival elfoglalt erdész azonban az esteli lesre meg nem jelenhetett s a váró bacsára reá alkonyodott az idő. Egyszerre úgy rémlik előtte, mintha a sikoltó malacz közelében valamelly alak homályos körrajzait látná mozogni, de nem hisz szemének s bocskoros léptei nesztelenségével a megkötött malacz felé kúszik, míg kémlő nézése két villogó szemnek reá bámulásával találkozik. A bacsa habozás nélkül czélbaveszi a két szem közötti tért, lő s a farkaskölyök felbukik. Alig képzelhető az öröm, mellyet a farkas esküdt ellensége a juhász érez, midőn a dúvad vágó fogait kitörheti. Ez volt bacsánknak is első dolga s aztán vállára vetvén a farkasdot, ismét elébbi helyét foglalá el, újra és újra megtapogatván gombos tarisznyájában a farkasfogakat, jól eltette-e ? mert hiszen illy kincsért legalább is egy korai bárányt kell a csősztől kapnia. A juhászok néphite t. i. a Garan völgyén azt tartja, hogy a farkasfogat viselő bojtár nyája a farkastámadásoktól legalább egy évre meg van óva. Hát még a farkas torka , ez ám a kincse a jó kocsisnak! A balhit szerint a melly kocsis szárított farkastorkon át tölthet zabot lovának , annak lovai mindig jó húsban vannak, erősek és virgonczak. Ezt is kivágta volna, de félt az erdésztől, hogy a bunda elcsufításáért majd leczkét kap s tűnődése és a jövő ragyogó tervei közben — elnyomta őt az álom. A puskadurranás után eliramlott másik két farkas nem sokára visszajött, a malaczot felfalta s szépen tovább is állt a nélkül, hogy e tettét az alvó bacsának jelentené , ki csak a hajnali szellő hivesebb legyintésére ébredvén fel, a malacz eltűnéséből s némi hulladékból következteté a farkasok második látogatását. Most először is nyája ötlött eszébe azon aggodalommal, nem hiányzik-e abból valamelly jó ürtije — s nem is sokat késve, vállára veté zsákmányát és a távolabb eső juhkosár felé sietett, de mire oda ért, a nyájat a kisebbik bojtár már a legelőre ereszté. A bacsa utána talpal s utóiérvén azt tapasztalja, hogy a malaczon megtorkosodott farkasok a nyájat megtámadták, a legjobb tirtik közül többet kivágtak, néhányat megfojtottak s egyetkettőt el is vittek. A boszút lihegő juhász most a farkasok nyomozására indúl s valóban reájuk is bukkan , épen midőn a ragadmányok utóisóján lakmároznak. A bacsa tüzelésre fogja az erdész fegyverét, az öreg nőstényt menten leteríti s békén nézi, mint áll tovább az ürüczombbal a megmaradt farkaskölyök, holott a kettős cső egyike még töltve volt, „Tíz év előtt — mondá később mentegetődzve - csak egycsövű fegyvere volt s a kétcsövüt használni nem tudja." Az elejtett két farkasért a megyei pénztárból kapott vadbér a nyájában szenvedett kárt némileg kipótolá. Somlyay István.