Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-10 / 28. szám

451 V íj il á s z «j t vili íj sí y g c p p e 1. Luisiana, Missis,sipi és Alabama gyapottermö vidékei bizonyos sajátszerű szépséggel bírnak, melly az egyesült államok déli részének tájait különösen jellemzi. Ha az ember e vidékeken akár észak-Amerika nagy folyamainak egyikén, akár vasúton utazik, szükségkép át kell baladnia ez iszapos sivatagokon s itt azután szemben áll az elhagyott tájak mélabús nagyszerűségével. A folyók, mellyektől ez államok neveiket kapták s mások is, minők a RedRiver, Ohio stb. minden évben kiáradnak, a felhányt gátakat átszakítják, a szántóföldeket és erdőket elöntik s nem levén semmi lejtösség, mellyen e vizek ismét lefuthatnának, azok ott megállapodnak s bennük csörgő kígyók, iszonyatos nagyságú, néha 4 méter bosszú alligátorok s más eféle állatok tartózkodnak. Még érintetlen őserdők terülnek el ismét más vidékeken, hol óriási tölgyek árnya képezi a veszélyektől vissza nem rettenő vadászok találkozóját. Csupán a feketéken nem fog a bűzhödt mocsarakból támadó ragály, a miért is e vidék a szomszéd tartományokból megszökött feketéknek egyedüli menhelye. Némellyek még a legkevesbé vizenyős iszapokon is telepedtek meg, hol termékenyítvén e földet, tengerit vetnek s a szomszéd gyarmatosok nyájaiból nem ritkán kiveszik a kényük szerinti járadékot. Ha azonban lőporuk s ólmuk elfogy, ismét eredeti tehetlenségükbe roskadnak vissza s élelmük csak vad növények bogyóiból és halakból áll. Daczára a veszélyeknek, mellyek a szökevény négerek- s az alligátorok nyugalmát zavaró vadászt fenyegetik , az európaiak, kik kevesbé óvatosak a honosultaknál, gyakorta távol mennek a városoktól, hol egyedül, hol csapatosan: hogy kedvtöltésböl — lia ezt csakugyan annak lehet mondani — az alligátorokra s a mocsarak szárnyasaira vadásszanak Uj-Orléans egy lakosánál többször találkoztam egy mulattal, ki ott szeszes italokat szokott vásárolni, mikkel a kreol kereskedett. Miro — ez volt neve a barna vegyeneznek—

a „Devil's swamp" (ördög mocsara) partján, az út mellett tágas kunyhót épített magának, hol a nyájakat a város felé szokták hajtani, hogy ott a lakókat s utasokat élelemmel ellássa. Ezenkívül két jól épített kitíinö csónakja volt, meliyeket részint naponkinti halászatainál önmaga használt, részint a vadászat kedvelő s gyakorta nála öszszegyülekező gentlemaneknek adott bérbe. Miro — ki, mellesleg legyen mondva nagy fecsegő volt, néhány vadászeseméűyt mondott el előttem, mellyek engem a legnagyobb mértékben érdekeltek; de leginkább a villannyali szétvettetést, vagy mint ő mondá, „satanical thunder"-t magasztalá mint igen érdekes látványt, s midőn ennek bővebb magyarázatát kértem tőle, olly annyira felingerelte kíváncsiságomat, hogy elhatározám azt magam megnézni. Egész uj-Orléansban csak egyetlen vadász birt e különös műtéthez szükséges készlettel s ez mint Miro mondá, bizonyos Dantonnet, a Theatre frnnt,ais első gordonkássá vala.