Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-30 / 27. szám

441 avagyonos nagy ökreit, pompás lovait keresi rajta .... Valamennyien a nehéz pré­dának esnek, elviszik, elvonszolják, öszvérek hátára rakják, mellyeknek dereka görhed a teher alatt s borzadnak a szörnyeteg maradványainak érintésétől. A győz­tes hátul lépdel, körülvéve örömujjongó sokaságtól, melly őt magasztalja s szak­tüzekkel üdvözli. Lakoma is várja már, homéri lakoma , mellynek ő leend bőse, ha bár kissé inye ellen is, mert az arab konyha nem épen a legízletesebb. Hogy azonbauanuál inkább lelje kedvét, a lakomát még zeue is füszerzi, melly az előbbihez méltó s így mind gyomra, mind fülei gyönyörködhetnek. Szive e közben legelégedettebb s barátságos pillanatokat lövel hü fegyvereire. Nem sulykok , miket egyedül Hercu­les hordhatna, vagy íjak mellyeknek kifeszítésére csupán a Gangarídák bei czege képes : czélfegyverek ezek, de még rettentőbbek, mert mig egy részt a gyermek is felveheti, más részt egy ujjmozdulatra balált szórnak. A szörnyeket egy tagmozditás legyőzi s a természet ereje meghajol az ember előtt, ki elvégre is uralkodik. (Journal des Chasseurs.) A lóidomítás e 1 emszabá 1 yai. (Folytatás.) A vágtatás nézetem szerint azou menetmód, mellyet legkevésbé lehet elvek után szabályozni, mert az a lónak nem annyira testalkatától, mint inkább mérsék­ményétöl függ, miért is ba már átalános szabályt akarunk felállítani, azt ez egy szó­val Írhatjuk le leginkább : tapintat. Találtam ollyau lovakat, mellyek szokott lovaglójuk alatt, habár az uem volt is igen ügyes lovar, helyeseu vágtattak, míg a legügyesebb lovagló mindaddig, míg némileg természetüket ki uem tanulta, nem sokra mehetett velük. Hosszas leczkék, éles kantárkezelés, sarkantyú használat és türelmetlenség mindig a mennyire lehet kerülendők, mert ezek a lovat kedvet­lenné , ingerültté s nyugtalanná teszik, mire az azután jól vágtatni nem fog. E menetmód befejeztekor szokás a lovat felkantározni, azaz hogy az eddig használt csikózabla és csikókantár helyett most már az egész kantárt és zabolát vesszük elő. A felkantározás az idomitásnak nagyon fontos korszaka; a zabolának helyes megválasztása, a lónak szája s azon mód, mellyen az a zabolát fogadja, viseli, végre magának a kantárnak minősége olly tényezők, mellyek alapos isme­retet igényelnek s mellyeknek e sorokban méltó helyet kell szentelnünk. Régibb időkben az idomítás kezdetekor azonnal felkantározták a lovat, miért is akkor soha ló helyes támozatot uem ismert s a kantárkezelés egészen hasonló volt a mostani gyeplőkezelésbez, rántásokból és czibálásokból állott. Láttam ma­gam is lovakat mellyek egész zaboláu idomíttattak s ültem is a többi között Carré mülovarnak egy illy lováu, de az, bár tökéletes müló volt, olly uebéz támozattal birt, hoey a ló 3 óra alatt mindkét karom egészeu elzsibbadván, le kellett róla szállanom. Minél egyenesebb, annál könnyebb a zabola, mert inkább a uyelven mint az állkapczákon nyugszik. Keméuy szájú lovaknál éles zabolát kell alkalmazni s annál

Next

/
Oldalképek
Tartalom