Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

40 rút állatoknak, mintha csontjaimat hasogatná, a legkellemetlenebb undort okozá bennem, a mint egy váratlan esély helyzetemen változtatott; a farkasok t. i. már egészen sarkamban levén, e sik talajon sem biztosan megállani nem tudtak, hogy megragadjanak, sem pedig futásukat folytatni képesek nem levén, elestek s a lendület erejétől ragadva, hol háton hol hason csúsztak, majd előttem, majd mögöttem. Nyelvük hosszan lógott ki éles fogaik közül, bozontos szügyükröl a bab rongyokban szakadt; s midőn mellettem elhaladtak, vagyis inkább elcsuszszantak : szemeikben pokoli tüz villámlott s veszett ordítást hallattak. Ez esély új eszmét szült agyamban. Valahányszor ellenségeim ismét lábra kapva közelebb kerültek hozzám, mint ezt szerettem volna: hirtelen félre tértem előlük s félkört képeztem, igen jól tudván, hogy a sikosjégen, ha egyenes vonalban futhatnak is, fordulatoknál lábaik nem leendenek képesek őket fenntartani; s valahányszor üldözőimet sarkamban érezve hirtelen fordulatot tevék: ők mozdulatomat nem követhetvén, minden erőlködésük daczára szépen mellettem kellett elhaladniok, mialatt dühös orditásban törtek rést haragjuknak. Sokszor faron csúszva ragadta el őket indamuk s dühük úgy növekedvén a mint erejük íogyott: legutálatosabb képét mutatták a tehetetlen haragnak és dacznak. E fogás többszöri sikeres alkalmazásával megmentém éltemet s midőn lakomhoz érve, barátomnak a zajra előcsődiilt ebei a farkasokat űzőbe vették : azok hirtelen visszafordulva egy domb mögött tűntek el szemeim elől. Ezalatt korcsolyáimat lábaimról leoldám s hálásan tekintve reájuk léptem a házba, olly érzelmekkel, mellyeket érteni igen, de leirni nem lehet. (Francziából) P. D. Farkasvadászat Torontálban. Ha Würtembergben egy farkas elejtésével, hol több falu népe hajtókái veszen részt, mint a vadászat roppant eredményének hírével az egész ország, leírásával pedig minden lap tele van: — a kedvelők előtt nem leend érdektelen azon vadászat leírása, mellyet Gyertyánfíy László torontálmegyei gyéri birtokos ötöd magával s nyolcz hajtóval, az általa és gróf Roggendorf Róbert által vadászati bérben tartott kanaki és szárcsái erdőkben folyó hó 12-kén délelőtti 10 órától délutáni 2 óráig tartott. Ezen erdőkkel határos községek folytonos panaszai következtében , a különben is szenvedélyes vadász Gyertyánfíy László, kinek tulajdon juh-, gulya sőt sertésnyájában is nem csekély kárt okozának a farkasok, elhatározá — bármilly fáradságába kerülend is — azok kiirtását, mi e mai napig nem sikerült. A fennirt napon az emiitett kis számú vadászcsapat társaságában elindúlt reggeli 7 órakor gyalog — minthogy a kiöntések jéghátán a szekerezés lehetlenné vált, — kiért a helyszínére délelőtti 10 órakor, hol a vadászok és hajtók a legszigorúbb csendre eleve figyelmeztetve valának. A hajtás szokott modorban megkezdetvén: az első, második és harmadik hajtásban egypár jámbor nyulacskát s egy rókát kivéve , nagyobb vad nem mutatkozott. Midőn a negyedik hajtásra indultunk, kétkedve már a sikerről, a fenntisztelt