Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-09-20 / 26. szám
419 Hogy idomított lovat jól megüljünk, arra kiváló testi ügyesség egymaga is elegendő ; de hogy sikeresen idomítsunk, ahoz már nem csupán testi ügyesség, de gondolkodás, eszély, kiszámítás és bizonyostalálékonyság is szükséges, miket egész mértékben csak elméletileg kiképzett és müveit idomárokban találunk; de azért senki se higyje, hogy a magyar huszár, ba Baucher, Bach vagy más illyféle név hallatára bámulva kérdi is: váljon kinek a lovai voltak ezek? az elszámlált tulaj (Ionoknak egészen Injával lenne. A magyar lovasnak a maga nemében párja nincs s mit Dávid Jancsi a bécsi Schmelzen , Bongó Ferencz Dornbltrnnél és Faragó Antal Ollmütz alatt tett 1853-ban, azt csak magyar teheti, akármennyit vakarja is fületövét az ,. Augsburger Aligemeine". Csupán a lábszárakkal lovunkat kiugratni nagyon káros, mert bogy a ló helyesen kezdje a vágtatást, arra elejének emelkedni, teste súlyának a háttagra ereszkedni kell, mi csak úgy történhetik , ha az előtagot a kéz felsegíti. A lábszár továbbá az elmondottak után csupán akkor hathat helyesen, ha az előtag s a fö és nyak rendes állásban van s csak a lábszárak és kezek öszhangzó működése helyezheti a lovat összevett állásba. Ha a ló farát nagyon is beállítja s ez által képtelenné lesz a kiugrásra, akkor azt körmenetben kell egyelőre kiugratni, mert itt helyzeténél fogva nem fordítandja be annyira liáttagját, mint az egyenes vonalon. Némelly ló a későbbi leezkékben nem engedelmeskedik úgy, mint az elsőkben; ennek oka vagy az, liogy a vágtatást megunta, vagy pedig hogy az idomár tőle — a nélkül, hogy ezt maga észre venné — többet követel, mint a mennyit megtenni képes. Az első esetben néhány napig csupán ügetni kell, vagy legfeljebb vágta ásba ugratni s azonnal megállani, mert a lónak is ép úgy mint az embernek , sókkal több ingere van arra, miben gátolják s igy ez által a vágtatást inkább megkedveli; az utóbbi esetben iparkodjék az idomár ama tapintatot magáévá tenni, melly szerint követeléseit mindig helyesen a ló képességéhez mérhesse. (Folytatása következik.) A magyar erdészegylet. Az egylet, melly a fönebbi név alatt már több év óta fennáll, ez évi nagygyűlését Aradon sepiember 4-kén és 5-kén tartá meg. Mi nem voltunk ugyan olly szerencsések, hogy a közgyűlés tárgyalásairól egyenes tudósítást kaptunk volna lapjaink számára; de miután az erdészet a vadászattal közeli rokonságban söt közvetlen kapcsolatban áll, kötelességünknek tartjuk az egylet működéséről szóló jelentést a nálunk e részben szerencsésebb „Pesther Lloyd" és „Pesti Hiruök" hasábjairól átvenni s ezt némelly észrevételekkel kisérni, mellyek távol attól, hogy e közhasznú s uemzetgazdászati tekintetben is fontos feladatú egylet érdemeiből legkevesebbet is levonni akarnának, ellenkezőleg azt czélozzák, hogy ama jó akarat és buzgalom, melly áz egyletet létrehozta, végre vállalja el azon irányt, mellyen nagy és szép feladatának teljes erővel megfelelhessen s ez nem lehet egyéb, mint a magyar erdészeti ügynek előmozdítása, e