Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-20 / 26. szám

414 Gr. Almásy György 5é. p. k. Rigó lette ap. Alert 130 font I Ifj. Gr. Batthyány István 4é. sga k. A via, 125 font 2 Gr. Pappenheim Sándor id. sga k. Eclipse ap. John Bull 135 font 3 Vigasz-verseny f mfd. 200 forint. Több sportkedvelőtől. — 25 forint tétel, fuss vagy fizess. Futhat minden ló, inelly ez idén a székesfehérvári pályán versenyezett, de meggyőzetett. 3 éves 100 font, 4 éves 120 font, mén 3 fonttal többet. Gr. Batthyány Géza 3é. p. k. P i s e o t, 100 font 1 Gr. Zichy Manó 3é. p. m. Y. H a r k a \v a y 103 font 2 Id. gr Batthyány László 6é. p k. Jemima 120 font 0 K ti 1 ö n f o g a d á s, Claudius és Kárász I. úr Horgos méné közt. Gr. Zichy Aladár 3é. sga m. Claudius körüljárt. II áró Ritte r Fereucz altábo r 11 a s y n r koszorúzott pályairatának kivonata. Addig is , míg a jeles pályamunkát egész terjedelmében közleni szerencsénk lehetne, annak főbb pontjait és lényegét a következőkbe foglaljuk : „Ha a rendelkezésre álló 250,000 forintnyi összegnek csupán kamatjövedelme, az évenkinti 12,000 for. lenne felhasználandó : úgy cz nem volna elégséges egy hamar nyilatkozó siker elérésére; — ha pedig az egész töke tcnyészlovak beszerzésére s ezeknek az országban elosztására fordittatik, akkor a pillanatnyi szükségnek elég lesz téve ugyan, de ez az egész tökét elnyelné, a beszerzett tenyészanyag fokonkint elenyésznék és semmi tartós eredményt nem biztositana. „Mi az országnak hiányzik, az a nemesvérü lovak tenyésztésének kellő terjedtsége, azaz nem egyéb, minthogy sok tenyésztő sok nemesvérü lovat neveljen , habár minden egyes csak kis számú lovat tartana is, mint ez északi Németországban s különösen Angliában történik. Értekező e tárgyat már egy 1853ban megjelent munkájában bővebben fejtegette. E tág terjedelmű tenyészetből vehetők aztán az országnak hiányzó tenyészcsődörök — se czél lebeg értekező szemei előtt. Az állami ménesek s a magánosak nagyobb ménesei e szükségletet nem fedezhetik, mint ezt a tapasztalás bizonyítja. „Sok földbirtokos tartana örömest néhány nemesvérü kanczát, csak alkalma volna venni, csak tudná mi módon szerezhessen jó minőségűt méltányos áron. Hogy valaki saját rovására és veszélyére hozasson külföldről kanczákat — ez sokkal több bajjal és .felmerülhető kedvetlen eshetőséggel jár, mintsem pénzüket koczkáztatni sokaknak kedvjük volna; ezt bővebben fejtegetni nem is kell. Ha azonban bizonyos számú jól megválogatott s aránylag jutányos árú nemesvérü kancza a legezélszerübb módon megvétetnék s az országba hozatván itt felállíttatnék aként, hogy a lovat elébb mindenki megtekinthesse és szabad akaratától függjön azt megvenni vagy ott hagyni: akkor sok olly tenyésztő vagy birtokos venne pár kanczát, ki ezt most a íönebbi okoknál fogva nem teszi. „A kivásárlásban az alkalom a főtényezö: — a vevő annak idején jutányos