Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-20 / 23. szám

373 kép jeles idomárok arra, hogy a ló a zabolán rágódjék." Magam is sokszor kérdeztem ezt ennek előtte s kerestem is e kérdés megfejtését sok munkában és értekezésben, de sehol sem akadhattam reá, míg végre a tapasztalás, ezen legbiztosabb tanár, reá vezetett. Sok, gyakorlatilag ügyes lovast ismerek, ki szintén tudja, hogy e rágódás szükséges, de hogy miért szükséges ? azt nem volna képes megfejteni. Szerény, nem eldöntő erejű, de legalább elméleti és gyakorlati tapasztalatokon és elveken alapuló nézetem szerint a zaboláni rágódásnak czélja először : hogy a ló a zabolával e módon mintegy játszva, azt inkább játéknak mint kellemetlenségnek tekintse; másodszor: hogy a szájában mozogván, ne szorítsa annyira állkapczáját; harmadszor: bogy a zabola megbuzatásának engedvén, a mint azon rágódik, ezzel mintegy mutassa meg, hogy bár nem áll többé közvetlen hatása alatt (mert a mint rágódik, a hatás már megszűnt), mégis azou helyzetben tartja fejét, mellybe azt a zabola állítá. Kemény szájú ló nagyon ritkán rágódik a zabolán, valamint kemény és merev kezű lovasé is, míg e kezek a kantárt vezetik. Mikor már a helyes főtartást annyira mennyire kieszközöltük, ennek tökéletesbítésére a ló fejét a jobbra és balra fordulásban is kell gyakorolni és pedig idomított lovaknál ez úgy történik, hogy : ha például jobbra akarjuk a főt venni, mindenek előtt a lábszárakkal lovunkat a zabolába állítván, mintegy összevesszük s midőn rendesen támaszkodik a zabolára, a jobb kantárszárt fokozatosan, mindig ismét kissé engedve, megbúzzuk, míg fejét a nyakcsigában megtörve úgy be nem adja: hogy homloka a lovas térdével szemközt van. Ez alatt a bal lábszár erősen szorul a ló oldalára, uebogy az testalkatánál fogva farával balra kitörjön. Idomítandó lovaknál ez eljárás sokkal kényesebb ; először is a lovat mind a négy lábára kell állítani, liogy azok függőlegesen levén, egyenlően legyenek terhelve: azután óvatosan a zabolába állítani, hogy arra támaszkodjék s midőn e támaszkodást markunkban érezzük, ha a fő állása nem egészen szabályszerű is, nyu godt kézmozdulat által iparkodjunk a uyakcsigában némi fordulatot eszközölni. — Egyelőre csekély fordulat is elég legyen s ha a ló csak némileg felelt is meg, ismét engedni kell a kantárszárakkal, mert ez egész nagyon sokban függ az idomításDak stádiumától, nem kevesbé a lónak testalkatától és kifejlettségétől. Némelly fiatal ló e gyakorlásoknál igen nyugtalan, részint mert nem érti idomárát, részint mert a főnek beadása néki nehéz és kellemetlen, s ha a lovar ez esetben a helyett, hogy megnyugtatná, öt erőltetni akarja: akkor vagy fejét hányja veti, vagy visszalép, vagy farával kitör, vagy a lábszár felé rugdal, ha az őt e kitörésben gátolni akarja; söt olly merev nyakú lovak is vannak, mellyek a fő erőltetett fordításánál eltántorodnak s el is esnek, ha az idomár még jókor nem gondoskodik. Mindenesetre tanácsosabb a lovarnak egyelőre engedni s beelégedni azzal, ba lova némileg hajtotta is meg fejét, vagy farával az ellenkező oldalon ki is tört, mert így, azt lassankint mindig javíthatja, míg ba öt kényszerítvén, mintegy elleuséges állást fogad el ellenében , csak daczossá teendi. (Folyt, köv.) Petheő Dénes,