Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-20 / 23. szám

364 idény minden napján menjen ki vadászteremre , mint az illy kontárnak egyetlen egyszer is. Ha valódi lővadász nem akad társamúl, inkább egyedül megyek ki. A legkellemetlenebb dolgok egyike, pár örökké csevegő és dicsekvő pajtással vadászni, kik csak útban vannak s kikkel az ember rendesen könnyű táskával tér meg. A mohó vadász szintén kellemetlen társ. Ha a kutya állani kezd, eléd vág; ha egyszerre lövünk, magának követeli a sikert; a legjobb helyeket kiválogatja s a terveket meghiúsítja. A jó vadásztól elvárható , hogy ne szárnyaljon, ne srétezzen , hanem tisztán lőjje el vadját. E czélból tehát az alant repülő szárnyasra, vagy a tőle elfutó nyúlra hosszant far után — a rézsút futóra vagy repülőre pedig előkajszán lőjjön. Soha se feledje, hogy a vad sebesen halad s ba a szem rajta függ, a kéz követni fogja ezt mozdulatával. Előkajsza lövés a vadat tisztán elejti, mert a nyúlat főbe találja, a madár pedig többnyire holtan zuhan a földre. Ellenkező esetben a nyúl az egész töltést elviheti, a szárnyalt madár elvergődik s mind a kettő gonoszúl vesz el. Fogoly vadászatnál a pointert többre becsülöm a setternél (a hosszú szőrűnél), mert a kurtaszőrüvel, ba úgy vau idomítva, hogy a lövésre állva marad vagy meglapúl, sikeresebb a vadászat. Aztán nem kiván annyi vizet minta setter s egy forró septemberi napon ez is nagy előny. Vizenyős helyen azonban a setter több fáradságra képes s nem lesz olly könnyen lábfájós mint a pointer. Megemlítem itt, hogy a vadászebek lábait nagyon jó naponkint erős hideg sós vízben mosni, nem csak vadásznapokon , hanem már egy héttel is az idény kezdete előtt; e mosás a lábakat erősíti s megedzi, hogy ne fájlalják kemény talajon. (Vége következik.) Galamb-lóversenyek Angliában. A galamb-lőverseny (vagy egyszerűen galamblövészet = pigeon shooting) kedvencz időtöltése az angol előkelőknek s pár év óta ujabb lendületet vett e régi idők óta gyakorlott sport divatja. A szigetország minden részében vannak e czélú társulatok, mi azonban itt mintáúl a londonit fogjuk ismertetni, hol — kivált tavasszal és nyár elején, midőn az aristocratia nagy része még a fővárosban mulat — érdekes versenyek folynak Anglia legjelesebb lövészei közt, London keletészaki külvárosainak egyikében fekszik Hornsey Wood House, egy tágas lövésztér, hol régi idők óta évenkint sok száz és száz guineat nyernek és vesztenek a versenyzők. A czél azonban épen nem nyerészkedés, mint ezt az ember első pillanatra hajlandó volna hinni, tekintve a díjak és magánfogadások nagyságát; mert hiszen az odajárók leginkább a rang- és pénzaristocratia tagjai s olly sportsmanek, kik hasonló összegeket könnyen koczkáztatbatnak s többek aláírásából hamar jókora díj kerül össze. Az eljárás röviden a következő : Többen egymás között aláirást nyitnak 5 font sterlingjével; a begyült Összeget több díjra osztják el; az első díjat a legjobb lövész nyeri, a második legjobb a másodikat, és így tovább.