Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-10 / 22. szám

356 Végül még megjegyzendő, hogy a büntetésnek mindig közvetlenül a hiba után kell következnie és ahhoz mértnek kell lennie s hogy az idomár, mielőtt lovát büntetné, előbb minden lehetséges módot kisértsen meg, mellyel talán gyengédebben téríthetné azt a rendes útra , mert minél kevesebbet szenved a ló , annál jobb kedvű, minél jobb kedvű annál örömestebb s minél örömestebb, annál könnyebben tanúi. Mielőtt még idomítandó lovunkra felülnénk, szükséges, bogy a lónak egyensúlyáról átalános fogalmunk legyen, valamint hogy annak tiszta, szabad és könynyü járását, fejének helyes tartását, a zabolárai nehezkedését és ezeknek okát, módját ismerjük. A súlyegyen*) alatt azt értjük, ha a lónak mind első, mind hátulsó lábai, feltéve hogy ő egyenes róna téren áll, egyforma terhet visznek s ez egyformán terheltséget a menetben is többé kevésbbé fenntartják. E súlyegyen azonban szorosan véve lehetlen, mert az első lábak a kinyúló s igy erömütani okoknál fogva nagyobb tehert okozó fő és nyak állal sokkal inkább terhelvék a hátulsókuál, a miért is igen jól mondá a ki azt mondta: hogy az első lábak vivő, a hátulsók pedig vivő és toló erővel birván, a súlyegyen nem lehet szükségképi, hanem csak viszonyos. Vezessük lovunkat hegynek, akkor több tehert viendnek a hátulsó, vezessük viszont völgynek, többet az első lábak; valamint gyorsabb menetmódban, ugrásoknál, hirtelen fordulatoknál szintén többet szenvednek a hátulsó, kimértebb mozdulatoknál és hosszas állásnál egy helyben az első lábak. Ha a hátulsó lábak erősebbek az elsőknél, akkor a ló elején többet fog botlani, mert ezek a reájuk ereszkedő súlyt magasan hordván, mintegy előre tolják, hol azután az első lábak túlterhelve levén, nem szolgálhatnak rendesen ; ha ismét gyengébbek, akkor nem tolhatják a háttagot olly könnyűséggel az előtag után, minővel azt az első lábak tova viszik s a ló ez esetben csoszogó , lusta járást fog követni. Ha azonban bár a toló és vivő tagok, vagyis a hátulsó és első lábak nem arányos erejűek , mindazáltal ezeknek terheltetése és megkönnyítése között mégis a megfelelő viszony uralkodik : akkor a szükséges súlyegyen fennáll, melly súlyegyent, ha azt akár a természet tagadta meg, akár pedig az csupán a lónak elhanyagolt, még művészileg ki nem képzett járása miatt hiányzik , az idomár hozhatja helyre, ha az inogó előtagnak túlsúlyát a kantárszárak segélyével a hátulsó lábakra terjeszti, vagy az elmaradó báttagot lábszárainak helyes használata által, az előtaggal kapcsolatba hozza. E súlyegyen határozza meg, valljon a ló nyereg alá alkalmas-e vagy nem; mert minél inkább képes az önmaga, lovasának működése nélkül testét súlyegyenben tartani: annál könnyebb; minél kevesbbé teheti ezt: annál nehezebb leendido*) „A rendszeres lovaglás alapszabályai" czimü , kezdők számára irt, egyébiránt sajtóhibák által egészen eltorzított kis müvemnek birálója (a sajtóhibákat, a mü kiadatásakor nem levén Pesten, ki nem javitha'ám) a többi között azt is szememre vetette, hogy a ló súlyegyenéről nem tettem említést. A súlyegyen a kezdőt se nem érdekli, sem pedig kezdő azt felérteni nem fogja s annak ismerete leginkább idomároknak szükséges , mert ezeknek felndata , azt a lóban kiművelni, miért is felemlítését nem ott, hanem itt vélem elkerülhetlennek, P. I>-