Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-10 / 22. szám

348 ismerni. A lió jégkérge nem elég erős e nagy állat súlyának megbirására s ez a mély hóba térdig süllyed; az éles kéreg felsérti a csülköt, mire a jávor neki bőszül, vadan rugdalja fel a havat s így járása irányát mindenütt hósánczokkal jelöli. De a köröm különben is mélyen ott hagyja nyomát s ba egyéb jel nincs is, erről is elegendökép a csapán lehet maradni. A nyomozás egész nap tartott s a második éj is ránk borúit a nélkül, hogy egyetlen lövést ejtettünk volna. Többször már majdnem lőtávolba jutottunk, a falka megállt s kémelve szaglászott, de közeledésünkre rögtön tovább íramlott. Igy csalogattak egész estéig s ekkor űzök és üzöttek egyiránt örültek a pihenésnek. Éjünk álmatlan telt el s már hajnal előtt talpon valánk, loppal és balkai menve a csapán, mi fegyveresek elől, a baltások és a kutyák mögöttünk. Végre hajnali szürkületkor egy előőrsnek látszó jávort meglopnunk sikerült s két jól irányzott lövés leterité öt. „Előre!" volt ekkor a jelszó, de fölösleges, mert a falka a csapán visszatörve felénk rohant s a már megzúzott havat felrugdosva , egész hőfelleget szórt maga körül. Ez borzasztó perez volt s mi a veszélynek valánk kitéve, hogy a jávorok megvilláznak vagy legázolnak bennünket. A falka azonban mintegy vakon rohanva elkerült s mi a mellettünk futókból még kettőt ejténk el. A helyen , hol összerogytak, feltörvén s lefejtvén a bárom jávort, legjobb részeikből pompás ebédet csaptunk s az egész viszuton jávorszeletekkel éltünk. Kalauzunk és kocsisaink a feldarabolt búst magukkal hozták , mi csupán az agancsokat és a csuhákat tartottuk meg. A bárom csuhát az útszéli csárdánál magas póznákra feszíttettük ki, hol az utasok s a környék lakosai nagyban bámulták; az agancsokat Londonba hoztuk magunkkal s ezeknek egyike jelenleg is látható egy May-fair-i házban, másika a Grosveuor squalen, harmadika egy vadárus boltjában Temple-bar mellett. (Sporting Review.) A k o 1 o z s v ó p i lóversenyek. Pályabírók: Paget János, Székely Dávid. — Intézők: Paget János, b. Wesselényi Ferencz, b. Bánffy Albert. — Teherre ügyelő : b. Bánffy Albert. — Indítók : gr. Bethlen Miklós , Páll Sándor. A kolozsvári gyep, miután amiak kezelését a lovaregylet vette át, ez évben rendszeresebb alakot váltott. A tavali ideiglenes néző állványt egy állandó s a külső csínnak és kényelemnek egyiránt megfelelő váltotta fel. A lótenyésztő urak évről évre jobban felfogva érdeküket, többen vesznek tettleges részt a versenyekben, sőt ez évben nem lótenyésztő urak is , kik a sport e nemét kedvelni látszanak, vegyültek a versenyzők közé. A közönség évenkint nagyobb részvétet tanúsít a versenyek iránt, mit a bevételek emelkedése bizonyit. Szamosfalván idomító intézet alakúit az Angliából jött Edward idomár vezetése alatt. B. Wesselényi Ferencz ez évben is magán-idomárt tartott s e szerint ez idén két idomár foglalkozott kiválólag a kolozsvári gyep számára való idoinitásokkal, minek következtében gyepünkön mind rendszeresen idomított lovak jelentek meg. — A jelen évi versenyek az eddigieknél sokkal érdekesebbek voltak s pár verseny a legfinyásabb igényeknek is él-