Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-30 / 21. szám

337 Tavasszal, midőn a jég a tószéleken olvadásnak indul, a csuka megkezdi ívását (párosodását) s tart ezen ívási időszak 10—15 napig. Minél nagyobb a tó, minél mélyebb s nádasabb a viz (mert illy tavakon a rendszeres halászat csak tisztásokra és partszélekre szorítkozik ) annál több és annál nagyobb súlyú csukát lehet benne kapni. A csukavadászat — vadászatnak nevezem, mert nem bálóval történik fogatása — kétféle : lőfegyverrel és szigonnyal. Lőfegyverrel a csukavadászat következő. A fegyvert nagyobb adag lőporral s a legnagyobb mérvű nyúlgöbeccsel töltik meg. A vadász csolnakra ül s egy pákásszal, ki a ladikot hosszú rúddal tolja, elindúl a tavon s fennálva mindenfelé néz, vigyáz, hol lát a víz szinén lorúlaíokat. Azon a helyen t.i., hol a csukák ívnak, 10—25 darab gyűl össze s úgy összegömbölyödik, liogy a csoport egy részének háta a víz szine fölött libeg. Mihelyt illy csoport látható, a sajka arra veszi irányát, a vadász azonban mindaddig nem lő, mig olly közel nem ért hozzá, hogy fegyvere csövének vége a csukatömegtől 1—2 lábnyira van. Attól, hogy szétúsznának, nem kell tartani, mert e hal a párosodás perczein kivül is nem lát, nem hall, nem ügyel semmire. A vadász akkor a tömegbe lő, némellyik mind a két csövei egyszerre ; a lövés után fejér testek borítják el a víz sziliét s az eredmény átlag 6—10 csuka halála. De aztán ugyancsak kell ám a halak felszedésével sietni, mert a sebből — ha csak a füst nem érte — hamar felélednek s tovább úsznak. A felszedés munkáját kézzel és szigonyokkal szokás végezni. Ha a sebesülés olly nagy, hogy erejét vévén a csukának, ez nem bír tovább úszni : akkor a fenékre ereszkedik le; a tiszta vizén át azonban látható levén, szigonyunk rendesen felhozza. Nem hinné az ember, mennyire meggyöngiti a lövés horderejét — a göbecsnek a víztömegbe ütődése. Egy ízben egy magányos csukára csaknem féllábnyiról lőttem, szentül hivén, hogy testét a lövés ketté fogja vágni — s ime alig három göbecs helye volt látható. A vizeni megütödésnek azonban ama következménye is van, hogy 6—14 darab esik egyszerre, mert a töltés a czélpont körül legalább két lábnyira terül el a víz alatt. A sport e nemét sokért el nem mulasztanám, mert a nélkül, hogy fáradalmas volna, a legszebb biztos eredményt nyújtja. A legszerencsésebb lövést eddig H. L. tette, mert 14 darab csuka lön áldozatává, mellyek közül egy 16, egy másik 14 fontot nyomott. Sajátszerű az, hogy egy ívási csoportozatnál rendesen csak egy a nőstény hal, a többi mind kan. Ha nincs csolnak, vagy a létező már megtelt vadászokkal, a sajka nélkül maradott azért csak úgy mulathat a tó partján s a különbség csak az, hogy gyakran térdig is be kell mennie a vizbe, löhetés és a lőtt halak kihozhatása végett. A szigonyos halászat gyalog a tó partján történik. A lakosság apraja nagyja künn van illyenkor s a tavat tökéletes csatárlánczban állja el. A szigonyt előre tartó vadász lassú kimért léptekkel közeledik a csoporthoz, ott kiszemléli a legnagyobb csukát, ennek nyak szirtére biztos szúrást irányoz — s következő perczben a bal a szigony végén a víz szine fölött libeg. A képet Iczik gazda egészíti ki a háttérben, ki kezében mérő fontot hordva jár kel, a leszigonyozott halat mindjárt V