Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-07-20 / 20. szám
326 ménre 8 st. 10 f., kanczára 8 st. 5 font; az Oaksban és az Ezer Guinea Stakesben a kanczák 8 stonet és 10 fontot visznek. 2. September 1-je után I860, a legkisebb teher, mellyel bármelly ló indúlbat, 5st. 7 font lesz; a melly ló e szabály megsértésével futott, az Newmarketen és olly gyepen, hol a Jockey Club szabályai érvényesek, többé nem futhat. 3. Egy éves ló nyilvános versenyben nem vehet részt s a melly ló mint egy éves versenyzett e szabály kihirdetése után, az Newmarketen s hol a newmarketi szabályok érvényesek , többé nem futhat. 4. Ha valamelly idomár az illető gazda tudta nélkül s akarata ellen szerződik egy tettleg szolgálatban álló lovarral, vagy ha szállást ád a megszökött lovarnak s ezt a Racing Calendarben közzétett óvás után is szolgálatában tartja: az illyen idomár lovai Newmarketen, hol e szabályok érvényesek — nem futhatnak. 5. Gátversenyek nyertesei sikversenyekbennyertesekül nem tekintetnek; stb. A jövő octóberi ülésre a következő indítványok vannak bejelentve: Lord Glasgow: — Jövő évtől kezdve a newmarketi júliusi verseny előtt két éves ló ne futhasson semminemű versenyben; handicapra pedig átalában két éves ne legyen nevezhető — s a melly ló e szabály ellenére futott, többé ne futhasson Newmarketen és ott hol stb. Mr Greville: — Az idomár, ki a nála idomitásban lévő lovat saját neve alatt nevezi, tartozzék bánatot fizetni. Lord Derby: — Minden lovarnak, tanuló évei befejezése után, szabadságában álljon maga nevében szerződni; az elébb gazdája által reá mért kötelezettségek ereje megszűnvén. (Ezen indítvány részletei kiterjednek aztán ama kötelmekre, mellyek az idomár és lovar közötti viszonyokat szabályozzák s Angliában igen nagy fontosságúak.) — Az alduna miudkét partján roppant mocsárok és tavak feküsznek, mellyeket a szerb „barrás"-nak nevez. E tavak némellyikét olly sürü nád és sáserdő szegélyezi, hogy lebetlen közelébe jutui; csolnak nincs és sok helyütt hozárvizsla sem hatolhatna a nádon keresztül. E mocsarak többnyire aDunakiöntéséuekmaradványai s nagyobb része puskadurrauást sem hallott soha. A vizi szárnyasok itt szabadon uralkodnak saz oda vetődő vadászt meglepi e madarak myriádja: vadludak, kacsák, mindennemű szalonkák, szárcsák, guvatok, sirályok, gödények, sőt néha hattyúk is — tarka vegyületben. E roppant szám daczára is azonban nem olly könnyű a zsákmány, mert az ingoványos talajon nem igen lehet lőtávolba jutni s csak ott, hol a talaj száraz és kemény, nyílik lövésre alkalom. Egy illyen „barrás" melletti vadászat leírását közüljük itt: — Kora hajnal előtt nyílt szekeren indultunk a legnagyobb barrások egyikéhez, mellynek Belo Blalo a neve. A tájon síri csend terült el s még lovaink ligetését is alig hallhatók a puha talajon. Az égbolt szürke volt, melly alatt alkalmilag egy-egy madár sápogása vagy rikoltása törte meg a néma csendet. A találkozóul kitűzött helyen két szerb várt reánk, kiket tennap e czélra béreltünk s kik a környéket jól ismerék ; mindegyiknek két csövű puskája s egy lova volt, mellyet kötőféken vezetett, egy, hátán átvetett iszákkal. A mint megláttak, rögtön integetének, hogy ne okozzunk neszt; minélfogva megállapodunk s kiszállva a
