Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-20 / 2. szám

28 pénztárnoki teendőket hihetőn csak ügyszeretetből díj nélkül viendik az erre felkérendő urak : azt hiszem bátran kimondhatjuk, hogy ha a szabályok megerősítése után, a húsz tagból álló választmány a helyzetet - s erről kétkednünk nem lehet — kellőleg fogandja fel s nem anagy- de a czélszerüt keresvén, a jövedelemmel kivált eleinte gazdálkodva bánik: a debreczení pályát a vidékiek közt méltó hely fogja megilletni. ' Fi.... ö. Ez évi vadászatainkról a Vadászlap krónikája hallgat, pedig ime már vége felé közéig az idény. Avatottabb toll nem adván életjelünket : részint a tapasztaltakat, részint a hiteles kútfőből hallottakat egy futó visszapillantással foglalom egybe. A kikelet jókor nyilván meg, kedves vendégeinkre az erdei szalonkákra nem soká kelle várnunk. A közbejött zord és fagyos idők sokszor megszakaszták ugyan folytonos érkeztüket, miért is kivált eleinte a hajtások nem igen valának eredményezők; sőt a leseken, kivált szeles és fagyos napok után alig —néha épen nem — húztak. A cserkészeteken azonban az ernyedetlen vadász naponkint szedhetett össze egyet-kettőt. Az e vidéken rendesen legtöbb ejtett szalonkát felmutató gilimesi vadászkör, a birtokos gróf Forgács Károlynak és elválhatlan vadásztársának, Bacskády Károlynak a szalonkaidény alatt más világrészben! utazása miatt, ez idén csak 40-et számit, mit a vadászszemélyzet leseken lőtt; az apponyi vadászkörben 65, nálam 36, Rudnaynál 123 s mint értesültem, Bencsik Györgynél is több (a számot elfeledtem) lövetett. Május első napjaiban a rudnói körvadász két megfülelt siket-fajdot jelentvén, azonnal rájok mentünk; az udvarias háziúr a bizonyosbat nekem engedve át, hajnalhasadta előtt a Liptón tauúlmányozott közeledés szabálya szerint szerencsésen szöktem hozzá alig 25 lépésnyire, meily közelség azonban, a vadászinger által el- ? ragadtatván, szerencsétlenségemre vált, mert a fán dürgő madár fekete körrajzát a tiszta ég irányában jól kivévén, azt seréttel hibázhatlannak véltem s a kellő lövilágot (Schusslicht) bevárni türelmetlen lévén, a legelső harsitásnál arezomhoz emelt fegyveremet tökéletesen tüzelésre fogva, — reá sütém. A jól ismert gallyról gallyra hömpölygés és zuhanás azonban nem következvén be — vadászláz kapott meg, mellyből az elrepülő siketfajd erős szárny verésére ocsúdtam ki. Mit volt mit tennem'?! azt, mire a biztos sikerért nem birtam elég türelemmel: a hibázás okát megtudni s a tökéletes kívilágosodást bevárni. Egy illy már birni vélt gyönyörű vad ejtése helyett szeleskcdés által történt hibázás után, mi lassan virad s mennyi szemrehányást tesz magának a vadász — azt csak az tudhatja, ki hasonló helyzetben volt; minthogy azonban örökké semmi sem tarthat, a sötétséggel ingerültségem is oszlott, mig végre a teljes világosságban meglátám, hogy egy karvastagságú ág, mellyet én vadászhevemben a madár mögöttinek hittem, talléruyi nagyságban egész lövésemet felfogván, az nap estéig hosszitá meg a fajd élte fonalát, mikor is Rudnay barátom hidegebb vérrel, az én puskámból ugyan, (mit véletlen megcseréltünk) Nyitravidéki vadászatok.