Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-10 / 19. szám

301 az arab utána, bottal verve és sietésre nógatva a paripát. Nagyon bü emberem volt ez s úgy megviselte e hosszú futás, hogy majd bele balt. Derék orvosom azonnal munkához látott s bekötözé sebeim. Aztán egy párnázott fekhelyen Algírba vittek. A sebláz még útközben beállott s életem több napig veszélybe i forgott. Bodicbon nem akarván az egész felelősséget vállalni, más orvos bivását sürgeté, de bizalmam határtalau levén iránta, kizárólagos kezelése alatt maradtam s ö olly jó sikerrel gyógyított, hogy négy hónap múlva újra vadászhattam, összevissza tapaszozott arcczal ugyan, de teljes egészségben. Csak karom maradt rosz állapotban s ez nem is lesz jó soha. Z~f ' ^ - ' k> f * Betegségem lefolyása alatt barátim és ismerőim szorgalmasan látogattak, sőt ismeretlenektől is kaptam szívélyes tudakozó leveleket és sebeimre balzsamúl szolgáló részvét-nyilatkozatokat. Az arabok részéről is naponként jött egy küldött, mint létem iránt tudakozódni. A kalandom utáni napon a majorbeli urak jól felfegyverkezve és nagy ebektől kisérve a csatatérre mentek ki. Leszállván a hegyszakadékba , hova a párducz leszorúlt, megtalálták köpenyem kámzsáját, mellyet a vad kaponyám utólsó befalásakor onnan letépett. A talajon látott nagy mennyiségű vér tauúsitá, hogy a párducz sokáig időzött lenn ; fel akart jönni helyenként, de mindig visszaesett a mély árokba, mellynek allján hosszant vánszorgott felfelé. A seb vér nyomai az erdőbe egy sűrűségig vezettek, honnan a beküldött kutyák vonitva, borzalt szőrrel, hátsó lábaik közé vágott farkkal jöttek ki és semmi áron többé nem mentek be. Társaim szintén nem merészkedvén behatolni, fegyvereikkel a kíváncsiságból velük ment arabokat kínálták meg s felszólíták őket a sűrűség meghajtására , de ezek megköszönték az ajánlatot s a vadászok eredménytelen tértek vissza. Az arabok sokáig leskelődtek a széleken s egy ízben látták is a párduczot, a mint ez egy vadvízes nagy szakadékba vánszorgott, hova azelőtt ragadmányait szokta volt czipelni. Itt elveszték nyomát. Két héttel később nyájőrző fiúk beszélték , hogy a vad rothatag hulláját látták. „Bombonnel le tueur de Panthe'res. Ses chasses e'crites par lui-me'me. Un vol. in 8. Paris. 1860. Prix: 2 francs." — A könyvet Bombonnel úrnak egy photograph után készült arczképe diszíti. Grantley Berkeley vadász utazása az amerikai prairiekben. (Folytatás.) Utólsó bölényvadászatom meggyőzött arról, hogy lóháton, de mindenesetre jó vadászló hátán, végtelenül élvezetesebb a bölény elejtése, mint a cserkészeti mód. Meggyőződtem továbbá arról is, hogy a jóravaló bölénybika tapodtat sem megy tovább , mint a mennyire neki tetszik — s ha még akkor is Űzetnék : megfordúl és megtámadja űzőjét. Látni egy illy bikát, amint hazája határtalan sikján megáll s természetadta dühös vad tekintetével és roppant izomerejével támadni me-