Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-30 / 18. szám

284 hogy nem menekülhetett meg, de rögtön azt a választ nyerem, hogy ha meg is menekül, szivszakadás vetett volna neki véget. A nap legérdekesebb futásai közé tartozott a verseny, melly az ifjú lady Evelyn Craven hamvas szukája Celerity- és egy Fidget nevü veres szuka közt folyt. Ezt, habár Celerity gyönyörűen futott s a nyúlat ö kapta el: a kérlelhetlen biró Fidgetnek Ítélte. Celerity kedvenez ebe volt szép úrnőjének, ki ép olly keményen vágtatott a nyúl után, mint maga a bíró s ott volt az elkapásnál. Rögtön leugrott nyergéből s kutyája mellé guggolva, ennek nyaklóját erősen húzta, hogy a nyúlat töle elvegye. Ez nagy nehezen sikerülvén, finom bőrű kezével szedte ki agara szájából és nyelvéről a szörcsomókat, miket a heves állat zsákmánya oldalából már is kitépett. Celerity nyaklója fejér volt, Fidgeté veres — s a szép kisasszony, midőn látná, bogy a zászlós intéző veres zászlót lobogtat a másik fél győzelme jeléül: piros ajkait kissé felbiggyeszté s nem épen a legjobb kedvben vezette el agarát. A biró arczán azonban egyetlen izom sem mocczant meg s ép olly hidegen látott a következő verseny teendői után, mintha a világ legközönyösebb egyénisége ellen hozott volna Ítéletet. Tiz verseny volt összesen s ezek lefolyása alatt több gentleman jött hozzám egyetmást magyarázni vagy szívességét felajánlani. Az utolsó verseny után az előkelő világ mind Lady Craven és családja köré gyülekezett, hogy elbúcsúzzék tőle, mint az agárverseny pártfogónőjétől. A búcsúzáskor mindenki kalapot emelt s midőn a sor reám került, ö nagysága sok nyájassággal remélé , hogy jól mulattam. Üt percczel később az egész tömeg szét volt oszolva s midőn Lanibourne felé visszalovagolva jobbra tekinték, a ladyt s környezetét a közel eső Asbdovvu Fark felé sebesen nyargalni láttam, hogy el ne késsenek az esteli londoni vonattól. Ga 11 iczia i vadászatok. (Folytatás.) Radomysltól mintegy 7

2 mértföldnyire, egyszer kacsahajtást kísérlettünk meg. A tág sikság közepén ugyanis mintegy 60 ölnyi átmérőjű kerek tó állott, mellyben esténkint szép számmal voltak mindig kacsák és szárcsák, de megközelítni őket nem lehetett, mert a tó körül semmi bokor vagy domb, melly mögé elbúhattunk volna, nem levén, már messziről észrevettek s az előbbiek a túloldali tisztásra, az utóbbiak a tó közepén levő sás és nád közé vonultak. Elhatároztuk tehát őket vala mi úton módon rászedni; minek folytán más nap kora hajnalban bárom gödröt ásattunk a tó partján, úgy hogy ezek annak északi oldalát majdnem fél körben átfogták s a kiásott földből kis mellvédet emeltettünk. Estefelé azután fogadtunk vagy tiz parasztgyereket, kik a nem igen mély tónak déli partjáról egészen a középen levő nádig behatolván, a kacsákat és szárcsákat felénk valának baj tandók. Amint á tóhoz értünk, két nagy folt kacsát pillantunk meg, mellyek azonnal lármával emelkedtek fel és a túlsó oldalra menekültek, mi pedig leshelyeinkben, mellyek mindegyike 3 embert befogadott, búztuk meg magunkat. A vadászok vadásza S-.v.