Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-20 / 17. szám

269 mindamellett Chinában a legelterjedtebb termék s a franczia honosító egylet is folyvást nagy mennyiségben osztja ki azt az érte jelentkezők közt. (Folytatása következik.) K r 1111 Iában tanúit a. Angliában a leghíresebb lövészek egyike Seafortli kapitány. Azt tartják róla, hogy nem képes hibázni. Annyi bizonyos, hogy alig durran el lövése s jó kutyáinak egyike már is lábai elé teszi a vadat. Kétcsövű fegyverét sajátszerüen kezeli, miben utánozni kevés ember — felülmúlni senki sem tudja öt. Nem volt rá eset, hogy zavarba jött volna, hogy meglepte volna valamelly esemény, hogy sietve lőtt volna. Erős idegzete, gyors szemmértéke, nyugodtsága, hidegvérüsége sállása, midőn fegyverét arczálioz emeli : — mind ez közbámulat tárgya. Aztán nem is úgy ezéloz mint más s még is esik a mire lö ; sőt a mi több, soha sem szárnyal vagy sebez, mert a mi fegyvere előtt kel, az másodpercz múlva dermedt. Régi barátja Arnold, ki számtalanszor vadászott vele, nem képes megfogni a dolgot; Neville Londonból ötven mértföldnyire is szivesen elmegy, bogy a kapitánnyal egy vadásznapot tölthessen; Kex a vadőr, ki.maga is golyót golyóra lő , boszorkányságnak nevezi Seaforth ügyességét. Egy alkalommal, midőn a kapitány a tizedik erdei szalonkát lőtte le, Neville bámúlva kérdé: „De az Istea szerelmeért, hogy teszi ezt ön?" Seaforth pedig, mialatt újra töltött, leghidegebb rövidséggel feleié: „Krimiában tanúltam !" *) E tavasszal barátja R. őrnagy hívta meg őt Ingsley vadásztanyájára, melly körül a lö vadászat tömérdek neme gyakorolható ; nem csak nyílt téren és erdőben, hanem vízi szárnyasokra is egy nem messze fekvő mocsáros helyen, hol a vidéket széles hosszú csatornák szelik át, a vizet egy jókora patakba vezetvén. Ide tartott — Kex vadőrt is beszámítva, az öt egyénből álló vadásztársaság kacsázni. Idegeneknek, kik a most először látott vadásztér jellemével ismeretlenek, habár a vízi csizmától kezdve egész a vízi vizsláig minden kellékkel ellátva legyenek is — sok nehézséggel kell megküzdeniük. Tapasztalt vadász azonban e nehézségeket nem találandja olly félelmeteseknek , minőknek talán látszanak. A kapitány is, tapasztalt okos tábornok gyanánt, fürkésző szemekkel tartott szemlét a vidéken. Kinézte, melly irányban van a víznek legbővebb kiömlése; merre futnak a csatornák, hol csavarodik a patak , millyen átalában a talaj jelleme, honnan fúj a szél sat. Társai, az őrnagy vezénylete alatt, szétváltak. Az egyik a legszélesebb csatorna partján ment felfelé; a másik hasonló iráuyban egy más csatorna mellett • a harmadik a patakot választá; az őrnagy a túlsó oldalnak tartott; Seaforth kapa legszélső szárnyat képezé s Kex is vele ment. *) Ismerünk magyar lövészeket, kik a lövés mesterséget nem „Krimiában tanulták" s Seaforth kapitánynak még is nem sokat fognának engedni. Gr. H. J. e tavasszal kilencz erdei szalonkát lőtt le egymás után, anélkül hogy érdemesnek tartotta volna erről a „Vadászlapot" tudósítani ; míg Angliában hasonló vadászeseményeknek a szaklapban közlését sem a szerénység sem a kényelem megcsorbításának nem tartják. Kövessük a példát. Szerk.