Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-20 / 2. szám

24 Néhány szó a csákói nemzeti országos agarversenyröl. A mit minap csak futólagosan érintettem volt: a jövő évben Csákón rendezendő nagyszerű nemzeti országos agárversenyről ez alkalommal bővebben szándékom kifejteni azok nézeteit, kik ez eszmének első megindítói valának. Ugyanis b. Wenkheim Béla azon meggyőződést táplálja, hogy az agarászat azon valóban nemzeti sport, melly minden magyar ember második természetévé válván, még" ez elpuhulásnak indult idők közepette is lóra int számtalan—különben talán a kandalló mellé vonuló — honfitársat; e nemzeti sportot tehát épen ez oknál fogva eléggé pártolnunk nem lehet; tökéletesbitése s folytonos gyakorlata pedig annyira megfér a sokak által nagyobbra becsült, mások által megvetett kopászattal, hogy lehetlen át nem látnunk, miszerint e két sportnak karöltve járása csak kitűnő jó hatással lehet valamint reánk, úgy a fiatalabb nemzedékre is. E meggyőződéstől vezérelve, három agárdijat indítványozott adatni a csákói társulat által a jövő évi Csákón tartandó nemzeti országos agárversenyre; — melly nagyszerűvé váland, úgy reméli, mert örömmel fogadván a társulat bárkinek agarát, az ország több megyéjéből vár résztvevőket, buzdítva akár a nemzeties irány-, akár a bárom legjobb agárnak járó diszes dijak s nevezetesebb tételek által, jelesül: Az első dij egy d i s z k a r d volna. A második egy buzogány; mig A harmadiknak ezüst kulacs jutna, már csak azért is, hogy vigasztalhassa magát belőle a két első dij el nem nyerketése felett. Ez indítvány lelkesedéssel fogadtatott; — meg is indíttattak azonnal a szükséges aláírások. Ez indítványt nyomban követte b. Wenkheim Lászlónak az agarászat mikénti rendezését illető s az alább említendőkben öszpontosuló véleménye és indítványa, mellyröl bővebben kötelességünk szólani annyival is inkább, mert bárkinek a boni agarászok közül az indítvány ellen felmerülhető ellenvetéseit, hacsak s a mig csak lehet, tekintetbe szándékozunk venni. B. Wenkheim László ugyanis azt tartja, hogy az agárversenyeknél, a mint azok most rendezvék, a vakszerencsének s a csekélyebb eshetőségeknek nagyon is tág tér nyilik, a melly oknál fogva nem ritkán előnyben marad a kevésbé jó, sokkal hatalmasabb versenytársa felett. Minél jobban kipróbáljuk a versenyző feleket, annál ritkábban fordulhat elő igazságtalanság; hogy pedig fogytig való próba lehessen eszközölhető, szükségeskép gyakrabban kell az összekerülőknek egymással versenyezniük vagyis futniok. Oda terjed tehát b. Wenkheim László indítványa, bogy a jövő évi csákói agárverseny alkalmával mindegyik pár kutyának háromszor kelljen együtt futnia, mi által lehetőleg legbiztosabban véli elérhetőnek a kitűzött czélt. Ez indítvány gyakorlati keresztülvitele, bármennyire üdvös és igazságos is, felette sok időt s hosszas egy iittmulatást igényelne, mi aligha elérhető volna, hacsak