Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-20 / 14. szám

231 bikánkat, bár tudtuk, hogy ezt golyóink ismét találták. Phill a jeladásra jölt a lovakkal s mi felülvén, Űzőbe vettük a sebzettet. Úgy lön a mint reméllém; a bika sokkal keményebb sebeket kapott, hogy sem messze mehessen; ügetése egyre las­súbbá vált, mig egy nádas partú patakhoz érve, megállapodott s fenyegető állást véve vadan meredt reánk. E perczben ismét három golyót kapott s előre törtetvén, hanyatthomlok bukott a patakba, meliyet testével egészen áthidalt. Átadván lovain­kat Phillnek a bölényhez mentünk s midőn Bayard átment a bullán, bogy a patak túlsó partjára érjen, az állat haldokló vonaglásai közben még egyszer fenyegetőleg rázta meg fejét, aztán vége lett. Én a bölény lapoczkáján térdelék s fejét emelém, hogy Bayard a nyelvét tövénél vághassa ki, midőn e társam egyszerre elbocsátá a kést, felegyenesedett s az övében lévő pistolyhoz kapván, furcsán meredt a háta mögötti magas nád közé. Visszaugorni a partra, felkapni karabíuomat s kérdeni, hogy „mi volt az? — pillanat müve volt. — „Valami a nád között!" feleié Bayard s ezzel mindketten ott hagytuk a bölényt és a rejt átkutatásához fogtunk. Azonban mit sem találtunk s bizonyosságot szerezvén arról, hogy nincsenek körülünk leske­lődő indiánok, egész kényelemmel vágtuk ki a bika nyelvét, farkát és húsa jobb részeit. Mialatt e zsákmányt nyergeinkhez kötnök, az elébbi nádcsörgés megfejtve lön, mert tőlünk alig hatvan lépésnyire két nagy farkas, melly bizonyosan az elej­tett vad szagára jött s ezt leste, kelt ki a nádból és törtetett a síkra. Én felpattan­tam Sylphre, hogy utánuk vágtatva megkíséreljem üzésüket, de 150 lépésnyinél is távolabb valának már, midőn karabínommal a nyeregből — siker nélkül bár—utá­nuk löheték. Ezután haza felé indulánk s csak nagy üggyelbajjal valánk képesek az új ta­nyahelyre akadni, hova fáradtan és éhesen érkezénk meg. Martin őrnagy és Willie nem voltak hon; a tanyához közel mutatkozó bölényekre mentek ki Canterallal, ki meglopni igyekezett azokat s kettőt meg is sebzett —negyven lövéssel. Broomfield György azonban megmutatta amerikai társainak, mint szokás lőni Angliában s egy feje fölött repülő vadkacsát egyes golyóval kapott le jó magasból. Arra, bogy a prairiek ama hatalmas királyának — mellynek mértékét vettük — gyönyörű csuhájáért szekeret küldjünk, már késő volt s Bayard is én is fárad­tabbak valánk, hogy sem ismét olly távolra lovagoljunk; és így sajnálva kellett e szép szerzeményről lemondanunk. Egyébiránt lázas állapotomnak minden utóbá­gyadtsága eltűnt s én alkalmasnak és késznek érzém magam minden bármilly fára­daLmas munkára, mit a prairievadászat csak nyújthat. (Folytatása következik.) Pesti-gyep. Báró Sina Simon ö méltósága a magyarországi lótenyészte's és versenyügy előmozdítása te­kintetéből 1860. évre ismét 100 aranyat adott a pesti lovaregylet rendelkezésére , melly e díjnak az eladó versennyel összekapcsolását határozta el. Minélfogva a pesti versenyek harmadik napjára kitűzött eladó verseny a következő czímet viselendi : S i n a d í j 100 arany eladó verseny, kapcsolatban egy tétversennyel sat. A feltételek ugyanazok , mellyek az eladó versenyre nézve a szétküldött programmokb.?m s e lapok 5-dik számában foglaltatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom