Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-20 / 14. szám

224 Tájékozás a pesti versenyek iránt 1860. „De néked élni kell S örökre mint tavasz virulni." Közelit a határnap, melly Rákos mezejére fogja gyűjteni a versenykedvelőket, és a pesti versenyek 30-dik évnapját fogjuk ünnepelni. Minden szemben még a gyászkönyek nyoma lesz látható; olly könyeknek, mellyek e versenyek alkotójának halála miatt hullottak. Ha való az, hogy a lélek a testnek kimúlása után nem hagyja el mindjárt és örökre e földet, de láthatlanúl s csak a rokonérzelműek által sejtve lebeg még egy ideig azon térek felett, hol hajdan szive honolt, úgy ott lesz az ő szelleme velünk, ott, hol míg lehetett olly szívesen fordúlt meg. Mert nem válhatott el hirtelen mindattól, mit életében szeretett, körüljárja még mindazon életpályákat, mellyeken Eemzetének diszkoronájába drága gyöngyöket, boldogságába szép virágokat fűzött s mielőtt búcsúznék és hosszú útjára kelne, honnan nincs többé visszatérés, meg akar még győződni arról, hogy mind azt, mit lángkeble teremtett, ápolják és fenntartják-e azok, kiknek e feladat jutott, és hogy az általa kijelölt irányban haladva, hagyományát átszállítják-e fogyatkozás nélkül az utókorra? És majd ha a repülő méneknek sebes vágtatásai közt, az öröm és élvezetnek minden arezon olvasható kifejezésében, a hazai hangokban kifakadó lelkesülés kinyilatkoztatásában, ama részvétben melly sok ezer sziv körül egy közös czél felé vezető törekvésnek egyesítő lánczátköti, ha mindezen jelenségekben nyilvánúl majd a versenyek körüli elragadó mozgás: —akkor élő emlékként fog a tavozónak átszellemült szemei előtt emelkedni a pesti versenyeknek életrevalósága és növekedő gyarapodása; mi pedig e búcsútiszteletüukben szellemének, melly még körülöttünk leend, a legszebbel, a legjutalmazóbbal áldozandunk : az általa közéletünkbe meggy ökeresített fának gyümölcsével, eredményivel és azon kívánsággal kisérjük ezt, hogy valamint a remény színében elterülő kiegyenlített pályán halad versenyeink Ugye, úgy nyíljék meg az örökzöld tavasz mind azon ohajtások előtt, mellyeket lángoló szivében érzett, és valósuljanak egytől egyig mind azon vállalatok, mellyeket irányként tűzött ki hazánk boldogsága és nagyságának elérhetésére. Minthogy e tájékozás Írásakor a bécsi versenyek eredményét még nem tudhatjuk s ezeket illető véleményünk azóta, hogy megírtuk, nem változott: a pesti versenyek közül csak azokra fogjuk figyelmünket fordítani, mellyeknek sorsa amott még nem dőlt el. A Hack Stakesben My Lord, Árpád és Vicar közt lesz a nyertes keresendő. A nemzeti díj aláírásai annyi jó vérű csikót mutatnak fel, mint azt eddig sohasem szemléltük; örömmel mondjuk ezt, mert a telivér ló fajának szaporodását hazánkban, tanúsítja. Az aláirott csikók mind e szép díjra vannak fenntartva s Bécsben nem futnak, tehetségükről ott nem tanúskodhatnak. Mi csak Vignette-t, Alixt, Kontot, Sylviát és Reményt láttuk még mielőtt idomításba kerültek, a többit nem ismerjük. Vignette és Remény szép testalkotásúak, mindkettő versenyló jel-