Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-20 / 2. szám

nyasokat öseredcti fészkükbői s hei}ettük négylábú állatoknak adott tanyát: tekintettel lévén arra, bogy végre szántóvető ember vehesse hasznát e pusztának, melylyet eddig csak vadállatok élveztek. A Tisza-folyam szabályozása pár év alatt kiszárítá apuszta tengerét, mellyből magára a Margitára 22 ezer hold jutott. És hogy még híre se maradjon e pusztán a viznek : a mester több összevágó lecsapoló csatornával látá azt el, annyira, hogy bár e puszta területe 2 négyszög mértföld, a legnedvesebb évben sem támad kilátás tavakra, vagy csak apróbb pocsolyákra is. Harmadik éve most, hogy e puszta vízmentesített részének miveltetését megkezték. Még tavai voltak itt ott náderdők, de azokat részint az égetés, részint a legeltetés közbeni taposás, részint a szárazság már megsemmisité. Ott, hol hajdan a legmélyebb tófenekek álltak, hol száz mázsányi fogás jutalmazá a halász fáradságát: most tengeri volt vetve ; hol csikász, rákásztanyák voltak, most szép őszi és repczevetések díszlenek; a folyás vizén keresztül vezető hosszú hidnak már nyoma sincs; a folyás medrében pedig óriás dohányok emelkednek roppant leveleikkel; szóval: új átalakúláson ment át Neptún Sz. Margitája. Szárnyasaink, mellyekből még a vándor öregek élnek, hálásan minden tavasszal meg megkeresnek s midőn felettünk sokáig kóvályognak — keresve, de nemlelve a régi jó tanyát—siralmas hangon tolmácsolja vén falkavezérük, hogy „repülj tovább, tovább!" Vannak még azonban nagy téreken, ha nem is nád, de mindenféle gazból álló slirük , hol búvosdit bátran lehet játszani: meg is látjuk mindjárt, hogy akadtak belé hivatlan vendégek, kik már jóformán gazdákká nőtték ki magukat. Egyébiránt a puszta 3 része még miud legelőül és kaszálóúl van használva. Elképzelhetjük már most, hogy e kiszáradt nádasok milly kedveucz helyévé váltak a dúvadaknak. A szárnyasok csendéletét a farkas és róka rakonczátlansága váltá fel és a mint amazok ártatlanúl használták e tért: ugy megfordítva dúlnak ezek a juh, csikó, borjú, sertés, libafalkák közt. Legkisebb számítással éven át 150 darab juhot emésztenek fel az itt dőzsölő farkasok. Szárnyasainkból egyedül a túzok maradt állandó lakosúi, nyaranta pedig a fürj látogat el. Daru csak az átköltözési időszakban látható. A túzok nincs ugyan az orvmadarak közé sorozva: de a gazda itt e pusztán méltán számíthatja azt a legkártékonyabb vadak közé. Tavaszon letapossa zöld-, nyaranta érő vetéseinket, ősszel repczéinket. Ki 3—-400 túzokból álló falkát egy tábla repczére leszállani nem látott: az nem tudja mennyi kárt hagy az maga után. Ezen állandó kártételt csak eltűrné még a gazda, kivált, ha lövadász is, csak aztán e falkákból kivehetné a vámot : de az a baj, hogy kárt is tesz, fáradunk is utána — s mind hijában. Múlt évben Abaújból kedves vadász vendégeim lévén, számra heten két napon át minden módot elköveténk, hogy túzokot lőhessünk — s reá nem tudtunk menni. Első nap, midőn még vendégeim ifjú tűzzel fogtak a vadászathoz, csak megjárta, hogy nem lőttünk, mert elszeleskedtük a módokat: de már másnap, midőn szekérkerüléssel, lessel, gulyahajtással sem voltunk képesek hozzájuk 150 lépésnyire közelíteni: elhagyott a béketűrés s nem volt egyebet mit tenni, mint elhalasztani a vadászatot hóesésig, midőn éhségtől gyötörve az embert is közelebb eresztik magukhoz, a lesés pedig i>*