Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-10 / 13. szám

208 keménység és lágyság szélsőségeiben szenved s igy az is meglehet, hogy ez évben épen a kökeménység állapotában lesz, a millyennek már több izben ismertük. Reméljük, hogy most, miután a Császárdíjak ismét több évre megadattak, a versenyek ott olly állandóak lesznek, a mint az illy nagy városhoz illik, nem pedig, hogy a pillanat szeszélyeitől feltételezve majd megtartassanak, majd beléunva ismét mellőztessenek. De, hogy alapjuk állandóan megszilárduljon, óhajtandó lenne, hogy azokat az örökös tartományoknak földbirtokos és átalában vagyonos és értelmes osztályából számosabban pártolják, és közvetlen vegyenek részt ezen noha költséges, de a lőne velés előmozdítására elkerülhetlen és e mellett véghetlen hevélyeket előidéző sportnemben. Számítsukpéldakép csak a versenyló tulajdonosok neveit, kik jelenleg a bécsi pályán lovaikat síkra állítják s azt fogjuk tapasztalni , hogy míg a magyar és a Magyarországban megtelepedett versenypártolók közt ott 15-öt, az örökös tartományokból csak 5-öt, a külföldről 4-et találunk. Ezen összeállítás tehát nem szól hangosan közel szomszédjaink versenykedveléséről. Pedig azt nem lehet mondani, hogy e sportnemhez nem értenének , lónevelés-, tartás- és kedvelésben nem jártasak ; sőt sokan vannak köztük, kik most tettleg részt nem vesznek ez örömben és kik közt egy két kitűnő egyéniséget (hogy szerénységüket meg ne sértsük) nevezni nem akarunk , és kik mindez iránt igen alapos ismeretekkel bírnak s gyakorlati kísérletekben is jó eredményeket mutattak fel. Mi azt legjobban tudjuk, hogy lelkesedésre és örömérzésre kényszerítni vagy rábeszélni senkit sem lehet és hálával kisérjük azon, a jelen körülmények közt is áldozatkész főuraknak érdemre méltó fáradozásait, kik szép igyekezettel vannak a versenyeknek Bécsben és Pardubitzban meghonosítása iránt, kik helyesen fogták fel hivatásukat, és habár számra kevesen , mégis kedvvel telve költekeznek a pályaügy fentartására; s miután a bécsi polgárdíj és az asszonyságok diján kivül más aláírási díj nem sikerült a nagyobb körbea mutatkozott részvétlenség miatt, magán dijjakkal is járultak a versenyek emeléséhez. Ezen elismerésünket nem mulaszthatjuk azon ősziate óhajtással kisérni, hogy bár akadna Liechtenstein, Fürstenberg, Auersperg herczegeknek, Harrach és Kinsky grófoknak sok utánzójuk, kik velük együtt azon elvet tartanák, hogy a lónevelés iránt minden érdekelt körülményeihez képest tartozik a versenyeket mint azon czél főemeltyüjét pártolni, és legyen még szabad részünkről azt is hozzáadni : hogy maga a nap mosolygása nem kelt még virágot, sem nem terem gyümölcsöt, hanem a munkások fáradsága és szorgalma az, melly megveti a jövendő termés alapját; s ha talán üdvös törekvéseire a magas sugarak nem esnek olly bájosan mint azt remélhette volna, ezért kedvét a nap kedvétől feine tételezze; hisz ennek arra hogy fényes maradjon tökéletesen közönyös az, terem-e valamit a föld vagy sem ; s ha bomlása által meg is tagadja tőle az érdemlett részvétet, a földmívelőnek e miatti csüggedése és munkásságábani hanyagsága igazolva soha sem lenne. S most tájékozzunk a versenyek iránt. A megnyitó versenyben olly lovak jelennek meg, mellyek dijat még nem nyertek ; ötöt találunk aláírva, mellyek már a pályáról ismeretesek. Ezek köztEllinor, Remény, D. Michel igen középszerű lovak, Sylphine ezeknél valamivel jobb,