Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-10 / 13. szám

199 nos foglalványban néhány szobám csengetyü zsinórjának végét képezi. Bayard ezután valódi lővadászi szakértelmével kivette a bölény nyelvét, Canterall pedig szeleteket vágott busából s miután sokkal távolabb valánk a tauyahelytöl, semhogy csuháját, búsa legjobb részeit s velős csontjait magunkkal vihettük volna, sajnálva hagytuk ott a sok jót farkasok prédájára. Az elejtettnél nagyobb vadászható állat nem létezik; valamint nem lehet és nincs állat, mellynek csontja és izomereje nagyobb legyen, mint a nyugoti prairiek bölényéé. Az alkat roppant mélysége mellett bordái rendkivül terjedelmesek, hátsó czombjai pedig széles kör alakúak. Különösen erősek lapoczkái, míg a térd és köröm közötti lábszár nagyon rövid és vastag csontú. A nagy fej, nyak és hátpúp olly nehéz, hogy az állat futásra indulásakor fejével kénytelen testének lendületet adui. Asziigy roppant szélességéről sa testalkat kerekségéről legjobb fogalmat adhat az, hogy a lelőtt s egy oldalán fekvő bikának felső elölába egyenesen nyúlik ki s a föld felé még csak nem is hajlik. Az első futam kevélyének szüutével nagy bágyadtság és merevség visszatérését érzém tagjaimban , de szekereink felé tartva ismét más gulyát pillantván meg, újra éledtem. E gulya azonban nagyon messze volt tőlünk s alig közeiedénk egy mértföldnyire feléje, midőn a fejek sajátszerű felhányásából tudhattuk, hogy megláttak s tova indúltak. Köztünk és a gulya közt kis patak folyt, mellynek partjait jobbra balra mintegy öt hat ölnyire sürü magas fü és káka fedte, annyira, hogy egészen elrejté az alig négy lábnyi széles medret, melly azonban meredekmélyen mosta be magát a talajba. Ezen akadályon Bayard lova átkelt, az enyém pedig érezve, hogy itt verseny a jelszó, vakon rohant utána s én még épen jókor tartkatám vissza, hogy fel ne bukjék az általa nem látott mederben. A feltartóztatás szeszélyessé tette, megfordúlt s farával egyre a patak felé bátrait, hányta vetette magát, — míg végre, magamat gyöngének s fejemet szédülni érezvén, kénytelen I valék leszállni s a lovat a patakon átvezetni. A túlparton kimerültségem miatt nem folytatám e futamot s nem sokára a távolból Bayard nehéz revolverének dördülését baliám; arra tartók tehát s csendes haladásom közben egy farkas ment el előttem, de midőn fegyveremet arczomhoz kapnám, Taymouth nem tudván ez mit jelentsen, olly nagyot szökött, hogy lelietlen volt lőnöm. Bayardot egy szép négy éves bölény mellett találtam, mellyet ö egy lövéssel teritett le, melly azonban a halálos seb vétele előtt megtámadta üldözőjét. E szép fiatal állat hizott levén, Bayard és Canterall annyit vágtak ki busából, a mennyit csak magukkal viliettek ; én pedig sima lombár szarvait szedtem el. — Zsákmánynyal jól megrakodtan mentünk a tanyakely felé s ismét több legelésző bikát láttunk meg , mellyeknek egyike úgy állt, liogy gyalog is meg lehetett lopni. E bikához én körülbelül száz egynehány lépésnyire közeledvén, lőttem és találtam is, mert hallám mint vágott a golyó; de ez nem érzékeny ponton érte s igy elment, a mint hogy el is megy mind az, mellyet nem halálosan sebeznek, — arra pedig, hogy futamot kisértsek meg utána, gyönge valék. Tanyánkra visszaérvén értesültünk, hogy néhány bölény olly közel haladt el az útvonal mellett, miszerint embereink közül többen reájuk puskáztak s egyet elölő*