Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-30 / 12. szám

1 193 Szombaton october 8-kán ebszekerem s több erődbeli szekér kíséretében elin­dultunk a legközelebbi hely felé, hol bölényt találni remélheténk. Derekas csapa­tot képezénk, mert a tisztekkel tizenegy jó fegyverzett katona s két poggyász-sze­kérjött, élelemmel, sátorokkal és ággyal az én számomra. Martin őrnagy fiát Vil­most hozta magával, egy igen kedves gyermeket, kí ha velünk vadászni nem jöhetett, a tanyahely melletti patakban horgászott. Az első napi úttal huszonöt mért­földet hagytunk hátra s este „Chapman Creek"--nél ütöttünk tanyát, egy meglehe­tős posványos helyen, hol két felrepült bölömbika közül egyet lelőttem. Láttam továbbá a posványt fedő vastag békanyálon nyomokat, mellyek vidráé vagy hódé lehettek, de tagjaimat ismét olly lázas bágyadtság lepte el, hogy felhagytam a kémleléssel s örültem ágyba juthatni a kényelmes sátorban, mellyet a tisztek ké­szíttettek számomra. Ez s a tisztek sátorai mindig egymás mellett állottak; az enyém volt az ebédlő s mögötte mindjárt az ebszekér, hogy készleteim s kedvenez ebeim folyvást közelemben legyenek. Kis távolságra tőlüük a katonák sátorai s ezektől lehetőleg távol Canterall tanyája, ki feltűnő gyűlöletét az erődbeliek iránt nem is titkolta s nekem sok boszúságot okozott engedetlenségével és rendetlenségével, melly a katonák pontos fegyelmével kivivő ellentétben állt. Jó nyugvás után másnap reggel nyolcz órakor tovább indúltunk; én szeke­remben , barátaim pedig előre lovagolva. Bayard egy agarat hozott magával, mely­lyel és Bar ebemmel nyúlat vagy rőtvadat fogatni volt szándokunk. Most már gyor­san közelegtünk a prairiek azon része felé, hol hír szerint első bölénygulyára kei­lend akadnunk, minélfogva minden szem folyvást a hullámzó domborulatokra volt szögezve s élesen kémleié a láthatáron feltűnő pontokat. Én részemről olly sóvár valék az első bölény láthatására, hogy egyébre sem tudtam gondolni. Taymouth­nak közvetlen szekerem után kellett jönni s Prince készítette karabínom a töltések­kel mindig kezem ügyében volt; nem érzék többé semmi bágyadtságot s erőm és izmaim rugékonysága egyszerre visszatért. A rengeteg puszta egyhangúságát azon­ban semmi nesz, semmi élő lény nem zavarta s kilioltnak látszott minden élet a beláthatlan térségen. Egyszerre, a karaván előtt jó darabra lovagló barátaim hirtelen megállottak s míg Martin őrnagy és Viliié egy távoli pontra meredtek, Bayard felém visszafor­dúlván, magasba tartott kalapjával integetett, bennem pedig minden csepp vér fel­buzdúlt, mert ez nem jelenthetett egyebet, mint hogy barátim — bölényt látnak ! (Folytatása következik.) Fels z ó 1 í t á s. A debreczeni lovaregyletnek mindazon tisztelt tagjai, kik a debreczeni casinóban 21 he­lyett 23-kán tartott közgyűlésén jelen nem voltak, keretnek hogy re'szve'nyüket az az 15 forintot Marton László pénztárnoknak Debreczenben küldjek meg. Semsey Lajos az ideiglenes választmány elnöke. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom