Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

13 kereknek és lovaknak egy sorbani elhelyezésére: azok a sorshúzás által meghatározott rendben több sorban állíttattak föl. A hyppodroin körül mintegy 3 lábnyi magassága fal emelkedett közben, melyen kiviil a nézők állottak. A pályán magán , valamint a körfalon túl is, több rendbeli oszlopok valának, mellyek közül egynek azon tulajdona volt, hogy a lovakat elijeszté; miért is attól a versenyzők óvakodtak. A körfal építészi remekműnek tekinteték s körüle még néhány nagyszerű kocsiszín is volt épitve; egész hoszsza 400 láb s alakja ollyan volt: hogy az a pálya két végén megszakadván, annak csak két hosszas oldalát kerité be. A pálya közepén állott egy fallal körülvett oltár, mely felett bronzszerü sas terjeszté szét szárnyait; s midőn ez rúgók segélye által fölemelkedett : a szekerek vagy lovasok megindultak. A szekerek egyforma készítmények s egyforma nehezek valának ; alakjuk tengeri csigához hasonlított s bennük a gyeplő kezelőjének — ki mindig csak maga volt, állania kellett; mig egy két ló által vonattak s néha csikókat, vagy öszvéreket is foglak eléjük. A lovaglók néha versenyeiknél kezes lovat is vezettek s a pálya közepére érvén egyik lóról a másikra lenditék magukat; közeledvén a nyerponthoz a földre ugrottak s lovaikat gyalog vezetvén, végezték a futást. A görögök sem a nyerget, sem pedig a kengyelvasat nem ismerék. A küzdőknek is rendkívüli volt ügyességük, vakmerőségük és fájdalmak iránti közönyösségük. A viadalnál, mielőtt ezt megkezdették, legelőbb is lábaiknak kerestek szilárd álláspontot; leginkább fejüket helyezték fedett tartásba s karjaikat homlokukig felemelvén és mereven előre nyújtván, derekukat szintén előre görbiték. Ezen állásban eleintén ökleikkel minden irányba csapkodtak, a nélkül, hogy még egymást bántották volna s igy néha óranegyedekig is elingerkedtek, eljátszottak. Ezután dühösen rohantak egymásnak; öklözték, emelték, gáncsolták, taszították, rázták egymást; egyik a másikát földre dobta; agyba-főbe verte; torkon ragadta; nyaka csigáját törte sat. s mindenki leginkább azon volt, hogy ellenének fejét bánthassa. Mindig egymásnak szeme közé néztek s ellenüknek leginkább gyenge vagy sérthető oldalát keresték; vagy olly állásba iparkodtak őt helyezni, hogy a nap szemeibe süssön. Ha elfáradtak, kis időre abba hagyták a küzdést s néhány percznyi pihenés után, azt új erővel megkezdvén, addig folytaták : mig vagy az egyik, vagy a másik kényszerült magát megadni. Mindenki azon iparkodott, hogy kissebbitse vagy megsemmisítse ellenének önmagába, vagy nyert előnyeibe helyezett bizalmát; s mindent elkövetett, hogy elgyengülését, vagy tulajdon fájdalmait elfedje. Euridamasnak fogai beüttetvén, hogy küzdötársa ezt észre ne vegye, azokat elnyelte. Néha az athleták halva , vagy félholtan rogytak össze a küzdtéren , vagy éltük idejére nyomorékokká csonkúltak. Közönségesen úgy összevissza voltak ütve, sebezve és daganatok által annyira eltorzítva, hogy alig lebete rájuk ismerni; s a nép, melly őket pár perez előtt megtapsolá, most undorral fordult el tőlük. Hogy e küzdelmek annál vadabbak legyenek, az athleták fel is fegyverkeztek ; és pedig támadó és védő fegyverekkel : a támadó fegyver állott kemény bő r-