Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

137 _ harapós kancza, melly nemcsak tulajdonosával, hanem annak társaival is folytonos viszálkodásban és harczban élt. Útközben egyszer e fuvarosokat farkascsoport támadta meg, mire ök látván : hogy más módon nem menekülhetnek, összebeszéltek, hogy az említettem gonosz lovat gazdájától közköltségen megveszik s a farkasoknak áldozatul hagyják; mi megtörténvén, maguk csakhamar megmenekültek, mig a száműzött ló üldözőivel keményen viaskodván, az erdő felé vágtatott. Este, midőn a fuvarosok szokott éji állomásukon a fogadóban szerencsés megmenekülésökre és sajátszerű alkujokra, mellyet olly hirtelen vittek végbe, itták volna az áldomást : egyszerre halk kopogás hallszik az ajtón s midőn azt kinyiták, az ujon érkezett vendég nem vala más, mint az epés kedélyű kancza, mellyet — most már — közös gazdái, rég a farkasok gyomrában gondoltak s melly bár több helyen megsebesülve, régi urát az előtte igen ismerős éji tanyán ismét felkereste. A lovak tanulékonyságáról nem is szükséges szólanom, mert azt mindenki ismeri s elég, ha e tekintetben a mülovarok lovaira s azokra utalok, mellyek mindenféle mesterségekre, kártyák felismerésére, az esztendők számának s más számoknak lábukkal feljegyzésére sat. betanítvák s mellyeket nálunk a köznép tátosoknak nevez. Mi a takarmányt illeti, azzal a lovat igen könnyű kielégíteni; mert neki majdnem minden növény Ínyére van, még szükség esetében a búzaszalmát és ocsút is megeszi; ezenkívül kenyér, dinnye, sárgarépa, czukor, rizs, törköly, aszalt gyümölcs sat. kedveucz csemegéje. Még a dohánytól sem irtózik vissza, ha azt zabja közé keverik, mitől, minthogy reá igen sok vizet iszik, poczakos hasú lesz, vékonyai kidomborodnak s kövérebb külsőt mutat. Az arabok pálma^ümölcscsel, tevetejjel , az izlandiak szárított halakkal etetik lovaikat. Az egyhangú istállóéletet jobban szereti a szabadságnál s ápoló kezek alatt izmai és ereje jobban fejlődnek ki, mintha magára van hagyva. A finnek és lappok tavasz elején lovaikat szabadon bocsátják s midőn a tél bekövetkezik, kimennek az erdőbe, hol azok tavasszal és nyáron tartózkodtak s onnét minden vesződség nélkül ismét haza terelik , mert az illy ló urát hamar felismeri s örömest követi. Minden égöv alatt megél a ló ; de a mérsékelt égalj kedvezőbb reá nézve mint a hideg és zordon vagy a forró. Feltűnő különbséget szül bennük mind a tüz, mind az egészség és szépség tekintetében az életmód, takarmány és az égaljnakkülönbsége, melly alatt tartózkodnak. A legjobb és legnemesebb lófajok : az arab és angol származásúak, mellyeknek első vegyületéből az angol telivér származott s ezeknek ismét más fajokkal vegyiilése az úgynevezett félvér lovakat adja. Majd minden arabnak van lova, mellyet kitűnő gonddal ápol; de jobban szereti az arab a kanczát a mán lónál, mert ez előbbi a fáradságot, éhséget, szomjúságot könnyebben eltűri. Az ivadék eredetiségére az arab igen sokat tart; kanczáját—mint ez e lapok múlt évi folyamában bővebben le van irva—csak hiteles tanuk jelenlétében hágatja s e hágatásról hivatalosan megerősített okmányt adat magának , mellyet, ha a leendő csikót eladja, az új tulajdonosnak átad. Vannak az arabok kezei között 2000 évre szóló származási táblák, mellyek állítólag egész a bölcs