Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

134 jától még sok mértföldnyire meg lehet a két folyam sajátságos vizeit egymástól különböztetni. Most midőn a Missourin már egyenesen haladtunk az amerikai bölény hona felé, örömest elmerengtem az erről hallott történetek fölött s érdekkel néztem meg a helyet, hol St. Louis és Clarke kapitány első vizsgálódó utazásuk alkalmával a telet egy barlangban töltötték. A partokat itt erdőlepte magas sziklafalak képezték a tájképnek vadregényes jelleget adtak, mellyen a szem örömest elmulatott. Esz* méim azonban egyre és főkép a bölénnyel foglalkoztak. Nem tudtam , milly mérvben csökkentsen] az erről hallott mesés dolgokat; például, hogy százezerre teszik az évenkint elejtett bölények számát, mit csak az fejthet meg , hogy sokszor tízezer illy roppant vad állat is van egy csordában s a rendesen elöl menő teheneket, üszőket és borjakat néha páni félelem lepvén meg, ezek futásnak erednek s maguk után vonják ez egész tömeget, melly aztán vakon veszettül rohan előre, elgázolva eltiporva minden útjába eső akadályt. Midőn egy illy „stampede" vagy tömeg, a sikon átvonúló hadcsapatnak veszi futása irányát, ez kénytelen legnagyobb ágyúit szögezni a roham ellen s azt lehetőleg elterelni, mert különben embert, állatot, poggyászszekeret, ágyút s minden élö és nem élö lényt porrá tipornának. Elképzelém, milly pompás sport lenne jó vadászló hátán vágtatni egy illy rohanó phalanx mellett s alólról tölthető kézi kis karabinommal venni ki belőle a tizedet! A Missouri St. Louistól 2300 mértföldnyire vagy isa „Yellow Stone" Sárga kö folyamig bajózható, mellyen ismét 250 mértföldnyire lehet egész a Rocky Mountains lábjáig felhajózni. A Missorriba a kis és nagy Missouri, a „Big Flat" a „Big Cannon Ball" a kis és nagy Sioux s több más folyó szakadván, ezek képezik a roppant széles, bár nagyobb részt sekély és csalárd fol) amot, mellynek partján az utolsó város : Sioux City; megjegyzendő azonban, hogy itt néhány gunyhó csoportulatát már városnak nevezik. Ezután következik még néhány erőd, mellyeknek az volna feladatuk, bogy a veres indiánokat féken tartsák s a kereskedelem érdekeit biztosítsák; hogy azonban e feladatuknak nem felelnek meg, ezt személyesen volt alkalmam tapasztalni, mint ez majd az alábbiakból kiderül. Egy borzasztó égiháború után, melly roppant porfelleget hajtó szélrohammal kezdődött s elöizét nyújtá a prairieken várható viharoknak — egy illy zivatar után láttam az első vadpulyka-falkát, a mint záporáztatta bronzszínű tollazatúkat a veröfényen szárítgatva, egy fövénytorlaton ültek e szép madarak. Továbbá az egész folyam hosszán mulattatott az úgynevezett brazíliai keselyük kecses röpte, mellyek itt-ott több százból álló csapatokban mntatkoztak. A partokról néha egy-egy folt krikrucza rebbent fel, a közönséges vízi szalonkának és gyöngy vérlilének pedig mindenütt bősége volt. Ez alkalommal láttam elöször életemben repülő gödényeket is; a hajókapitánytól pedig haliám, hogy a Missouriba ömlő folyók partjai hemzsegnek a sok vidrától és hódtól s hogy egy ízben ö maga volt szemtanúja annak, milly nagy gyorsasággal képesek ezen állatok jókora vastag fát aláásni, mint gyülekeztek a már dölö fának biztos oldalára s hátsó lábaikra ágaskodva várták annak kidölését. Az erdőlepte partok egyhangúságát hosszú közönkint egy-egy város vagy