Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

124 _ kopók előtt az ősszel ismét 4 farkas lövetett, még pedig úgy, hogy a negyedik farkast a, hat kopó annyira megzavarta, miszerint az kénytelen volt leülni s halálát fegyver által bevárni. Jelen voltak e vadászaton a nyíregyházi határban t. Elek Gábor úr, ifjabb E. G. V. J. S. J. Lehet képzelni tehát, hogy midőn a tisztes ősz vadászt néhány barátja kíséretében s 6 kópéjával minap a hadházi pályaudvarnál megérkezni láttuk , milly va dászlázt kapott minden arravaló vadász ember, ki nem nyúlért vadászik s ki szenvedélye gyakorlata mellett a közjót is előmozdítani kívánja s lelkéből örült előre annak, hogy a vadászat után kedves vendégeit magyarhoz illő szokásos szives vendégszerettei láthatja. A tiz személyből álló vadásztársaság, rögtön kivonúlt a vadásztérre. A kopók a peczérrel helyre mentek, a fegyverek nagy vadra töltettek; a vadászok állást foglaltak. A szenvedélyes vadász ismerni fogja azon érzést és benyomást, midőn a vad fris nyomait látjuk a hajtandó körbe befelé menni. Ulyenkor a siker már máibiztos , legalább annyiban, hogy a vadra lövés fog történhetni. Illy szép remények kecsegtették e kis vadásztársaságot ez alkalommal is. Itt ott az úton több vaddisznó nyomai, majd fris farkasnyomok és ismét vaddisznó túrások csalhatlan jeleit adák annak, hogy vad van s hogy két farkas a hajtásba szorult, Síri csend lepte meg az egész kis csapatot, mit itt ott egy-egy szajkó idétlen csevegése szakított félbe csak. De nem sokára fel lőn villanyozva a kedély, a kakasok felvonattak s mindenki szoborként állott és vigyázott. Egy kopó sajátszerüleg hajtani kezdett. Ki a kopászatban szakértő, az megfogja különböztetni tudni, hogy a kopó nyúlat hajt-e, vagy más vadat? A nyúlhajtásnál tudjuk, hogy e nappal fekvő állat hajtásafelvisitással kezdődik; rókára úgynevezett nyaíogással nyomozással indúl meg a hajtás; farkasra, vaddisznóra pedig—ha csak épen hevertében nem bukkan reá a kopó — rendesen ugatással határos hajtással; s ezen ugatássali hajtás mindaddig tart, niig vagy lövés nem történik a vadra, vagy a vadász által a kutyák felbiztatva nincsenek. így történt itt is. Az egyik kopó elkezdte — mint később kiderült—a két farkast nyomozni : de mielőtt a többi 5 kopó hozzá érke zett volna, a tömeg felvisitja a nyomot s azt amúgy igazában elkezdte az irányba hajtani, hol ezen egyes kopó maga kezdte a farkasnyomot felvenni. E lázas helyzetben öt negyed órát álltunk s mindenki feledve vagy nem gyanítva az előzményeket, azt hitte hogy a kopó farkast hajt : s ime végre egy haszontalan füles bukik ki halálos félelmek közt egy vadászra, ki őt azonnal főbe is lövé. A lövés után elhallgatnak a kutyák ; a kíváncsiság mindnyájunkat a lövés helyére visz s ime egy nyúlat lelünk , a lompos helyett. (Szegény nyúl! kár most már bántani; a tervezett szabályok is tiltják, valamint az 1802-ki hazai törvény is. Delegyünk nyugodtak, mindjárt kérdőre vonjuk azon vadászt, ki szegény jámbor nyálunkat meglőtte.) Ez még eddig csak megjárta volna, mert hiszen gyönyörködtünk a szép hajtásban, bár akadt köztünk három vadász, ki már ekkor állitá, hogy az első kopó hajtása nem nyúl, de vagy farkas, vagy vaddiszuónyomra történt. S ime a legkö-