Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

121 _ nem lehet, mozdulatai olly kecsesek : hogy a közönséges muszka lovat külsejére nézve messze felülmúlja. A kalmük vándornépek lovaikat igen sokra tartják; azokat szeretik, ápolják, tejüket kifejik s mind természetes állapotában isszák, mind pedig belőle szeszes, kábitó italt készitenek; de e lovakat egészen megszelídíteniük még nem sikerült, mert rajtuk a vadságnak .és bokrosságnak némi nyoma mindig látható, mellyet enyhítni igen, de kiirtani nem lehet. Vau ugyan sok jó tulajdon bennük, melly őket a vad lótól elkülönzi, de igen sokban ez előbbihez hasonlítnak. Egy természetrajz-iró, kinek müvébe, midőn ez értekezést irom, némi felvilágosításul többször bepillantok: az eredeti vad lovak létezését tagadja s azt állítja: hogy azok, mellyek az ázsiai és amerikai vadonokban máig is tartózkodnak, nem volnának eredetileg vad, hanem csak elvadult lovak s hogy azon módon, a mint az emberek a földön elszaporodtak, a vad lovak számának is mindinkább csökkenie kellett; mert alig hiszi : hogy az ember, belátván ez erős, engedelmes és hasznos állat jótékonyságát, mindent el ne követett volna annak tökéletes meghódítására , annyival inkább : mert lovat venni mindig igen sok pénzbe került, vad lovat pedig mindenki ingyen foghatott. Azt mondja továbbá : hogy Domingóban még most is egész méneseket találni vad lovakból, de ezek elszaporodott ivadékai volnának azoknak, mellyeket az európaiak itt szabadon bocsátottak ; mert hogy Amerikában, mielőtt azt az európaiak felfedezték, a lovat nem ismerék , kilátszik abból: menynyire csodálkoztak a peruiak és mexikóiak, midőn az első lovaglókat meglátták s azon álhiedelemben voltak , hogy a ló s a rajta iilö ember egy lény. Hogy ez állítás való-e vagy nem ? el nem határozhatjuk; mindenesetre sokat lehetne mondani ellene is, mellette is ; de mégis valószínű, mert Amerikában az európaiak bejövetele előtt a lovat csakugyan nem ismerték s igy hihető : hogy a jelenleg ott vadon tenyészők, szelid lovaknak ivadékai; bár az is meglehet: hogy e vad lovak anuakelőtte olly helyeken tartózkodtak, hova az emberek épen nem jutottak s csak később jöttek a lakott vidékekre. Hol a vad lovak ménesekben élnek, ott mindig választanak maguk közül egyet, mellynek feladata az őrködés. A bennszülöttek hurkokkal fogják s azután különféle módon és sajátszerű fogások által iparkodnak őket megszelídíteni. Megkötözik mind a négy lábát s miután igy tagjai elzsibbadtak s néhány napi éhség és szomjúság eléggé elgyengité : azonnal hozzá fognak idomításához, melly természetesen mindig igen sok bajjal s mind az emberre mind a lóra nézve sok veszéllyel jár. Néha reá vetik magukat s addig futtatják, mig egészen kimerülten összerogy, mire azután tökéletesen megjuhászodik s engedékennyé lesz. Hajdanta, mig az ausztriai könnyű lovas ezredek nagyobb részt a bessarábiai félig vad ménesekből egésziték ki lovaik létszámát, e pótlovak megszelídítése és idomítása a lókedvelökre nézve igen sok érdekkel birt. Leirhatlan vesződségekkel járt e lovak szállítása s a legénységnek nagy számát igénybe vette; a legpontosabb bánás és vigyázat mellett is igen sok közülök haszonvehetlenné vált, még mielőtt a szállítmány illető ezredének állomására érhetett volna, a midőn azután potom árért kellett őket ismét eladni. A használhatókat az ezredparancsnokság századai között szétosztá sitt előbb néhány hétig az istállóhoz, kötőfékhez, tisztításhoz,