Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

116 Saját használatomul angol modorú két nyerget, kettős gyeplőt és itató zablát, szereztem s ez nem kis bajba került, mert az amerikai nyereg készüléke száz évvel maradt hátra az angol mögött s kápájából nagy mankó emelkedik ki, mellybe a lovas fogódzik. E mankó valószínű halált okoz az első esetben , ha a ló fel- és lovasára bukik, mi könnyen megeshetik a prairiek siirü növényzettel fedett vermei közt. Továbbá az amerikai nyereg nagyon magas hátulja folyvást dörgöli a lovast, kengyelei pedig olly hossznak, miszerint világos, hogy az egyesült államok lovasai csak bokájukkal s ikráikkal (vagy is inkább ikráik helyével) akarják szorítani a lovat, nem pedig térdeikkel és czombjaikkal, — a kápamankó lévén baj esetére tartózkodási pontjuk. Imént említett sátoros szekeremhez még egy saját találmányú külön sátort készítettem, mellyet a szekér körül—annak lőcseihez és kerekeihez erősítve lehetett kifeszíteni s melly arravaló volt, hogy éjnek idején vagy rosz időben megállván, kutyáimat szél, eső ellen védje. Vadászidőmnek e kedves társai bőven mégis hálálták a reájuk fordított gondot s éjen át mindenikük egy-egy kerékhez lánczoltatván, Druíd, Brutus, Bar és Chauce nem csak hogy senkit sem engedtek szekértanyámhoz közeledni, de ha e körül bármi szokatlan nesz támadt, biztosan s rögtön figyelmeztettek reá. Hüségüknek és éberségüknek köszönhetem lovaim és öszvéreim megmaradását, sőt talán életemet is, mint ez később ki fog majd tüuni. Mialatt a kézműveseknél megrendelt kellékeim készülőben valának, Mr Campbell úr szíveskedett velem St. Louisba és környékére kikocsizni. E várost, az egyesült államokban látottak közt, én a leggyorsabban emelkedőnek tapasztaltam s tekintve köz- és magán házainak és intézeteinek alig huszonöt év alatt a mai tekintélyes számra növekedését s az ipar- és kereskedelemnek óriási mérvben folyvást fejlődését : meg vagyok győződve, hogy St. Louis a nyugati világnak gyémáutja s a Missouri folyam királynéja lesz nem sokára — ha már most is nem az. A dollár hajhászat azonban itt is kirívó és semmi módtól nem irtózik. Példáúl csak egyet : — Egy jó hírnevű puskaműves boltot nyit s ez csakhamar nagyon keresetté válik ; egy kevésbbé szerencsés másik puskamüves látja, hogy a keresett bolt szomszéd helyisége kiadó, ezt rögtön kibérli s amazéhoz szakasztott hasonló ajtót és kirakatot készíttet. Szóval, a két ajtó egy s ugyanazon boltba nyílónak látszik, az első puskamüves neve nagy betűkkel s a másodiké alig olvasható aprókkal függvén felettük. A vevők aztán , kivált a kik a második bolt felől jönnek, ebbe mennek — s megvallom, hogy magam is két ízben jártam így. Megismerkedtem időközben Sumner ezredessel és Clery századossal s ajánló leveleket kaptam tőlük a pusztaságon lévő erődök tisztjeihez, melly levelek nekem nem csak a szívélyes fogadtatást, hanem baj esetében az oltalmat is biztosították. Sumner ezredestől kallám a többi közt az is, hogy még nincs ember, ki lóhátról buffalo-csordát űzve , tíznél többet ejtett volna el. Ez nagy kedvet gerjesztett bennem a példátlan tett kivitelére, mint régi sportsman azonban rögtön beláttam, hogy a hol ló és lovas közös feladat megoldására vau hivatva, igen sok — ha nem minden — függ attól, hogy a lovast és lovat egy s ugyanazon akarat és ösztön vezérelje.