Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-03-10 / 7. szám
108 Tárogat ó. (A csákópesti nyűlkopók rókák után.—Okkal móddal tavasz fele is lehet nyálat fogatni. — Késő tavasz ; késő szalonkák. — Pardubitzi lóversenyek. — Birtokváltozások ) A csákópesti falka e héten háromszor vadászott s a mai találkozó volt ez idényben az utólsó. Az éjjeli fagy a nap déli sugaraira felengedvén ? a pestkörnyéki homokos talaj néhány jeles futamra adott alkalmat, mellyeknek leírására avatott toll igéretét birjuk. Addig csupán azt jegyezzük meg, hogy a vadászatok a nagyobb (harrier) falkával rókára s a kisebb (beagle) kópékkal nyálra — felváltva és sikeresen folytak, megczáfolva az angol specialitás azon elvét, hogy a nyúlkopófalkát a rókavadászat elrontja, mert szelesekké, kalandozókká teszi a kutyákat s mert ezek a róka erösebb szimatát megkedvelvén, a nyúlét aztán hanyagúl veszik fel. A csákópesti falka e próbát vitézül kiállotta, egyenlő jó kedvvel menvén mind a két vad után s igy jó sportot nyújtván a lovasoknak, kik ma nyúlra, holnap rókára vadászhattak, miután a Megyer-, Fót- és Dunakesz közötti rónaság, biztos rókarejtjeivel, a lehető legjobb rókavadásztér; mig viszont a rákosi csárda találkozó helye körül nyálakkal bővelkedő sik terül el. Szinte hallani véljük némellyek azon ellenvetését, hogy a többnyirepoczkos nyálak illyenkor már rosz vadászatot adnak s hogy átalában a nyúlfogatás ez idő szerint végkép szabályellenes. Perczig sem tagadjuk ezen állítás valóságát, ha ezt csak a nőstény nyálakra alkalmazzuk; mert hogy néhány bak nyúlnak a tavaszi idény alatti elfogatása a nyálak szaporodására káros következésü legyen, azt érzelgés nélkül alig állíthatni. Minthogy pedig a nőstény nyúlra a kopók előtt rá lehet ismerni, mikor aztán annak elfogatása is megakadályozható: a fönebbi ellenvetés (melly itt ott valóban megtörtént) önkényt megszűnik. B. Orczy Béla e lapok 1858-ki folyamában a két ivar megkülönböztetéséül a következőket írja : „A nőstény nyúl a tavaszi vetszak közeledésekor kinézi magának a helyet, hol fiadzani fog s e rendes fekhelytől messzire nem távozik —• sőt a kopók előtt is félkörben futva oda visszatérni igyekszik; miért is két—háromszáz lépésnyinél tovább nem szalad s ekkor rendesen megbukik. A bak nyúl ellenben, melly rendes fekhely nélkül ott ugrik fel, hol kalandozásai közben megvonúlt, egyenes vonalban s megbukás nélkül folyvást szalad." „Nőstény nyúl tavasz felé ritkán jár magányosan , párja többnyire vele ugrik lel s mikor aztán szétválnak, a kopókat a hátulsó nyúl nyomára, melly rendesen a bak szokott lenni, kell irányozni. De ha a nőstény magányosan kel is, többnyire találkozik hajtás közben egy közelfekvő bak, melly hozzá szegődik s vele fut odább; így aztán biztosan tudható, hogy nőstény volt az elébbi s hogy az utóbbi űzendő." E szabályok szemmeltartásával tehát a nőstény nyálak felismerhetők és megkimélhetök. „Mind szép ez theoriának—mondhatja ismét valaki — de agyakorlat!" Válaszunk az, hogy a gyakorlat és tapasztalás is mellettünk szól, mert ezen észleletek szigorú megtartásával azújszáSzi falka az 1857-ki tavasszal hat nyálat, 1858. tavaszán nyolczat, a múlt év tavaszán huszonegy nyálat fogott s e 35 között
