Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-28 / 6. szám

90 mellett jó téli bundáival bétakarva és csendesen aluva, mint szinte iól и befűtött szobájában. 0 maga idején eszmélt vala s kihúzódott a szakadások közül. A hogy észrevette a sötétülést, azonnal jelt is adatott a hajtás megszüntetésére, de az éles szélnek a fenyves lombjai közti sajátságos bús moraja elkapta a jelhangokat ; mialatt az éj hirtelen reánk borult. Atyám mellett rendesen neliány pandúr szokott volt állani, mint nyargoncz, kik által szétosztá parancsait. Egy része sietve tüzet gerjesz tett, a többit a távol tanyára futtatta eledel s meleg gúnya után. Ez utón lön megóva a tökéletes semmivé léttől. Néhány perez alatt a vadásztársak apraja nagyja a tűz körül sereglett s jótékony melegével enyhíték dermedt tagjaikat, de a velőkig kifázás mellett is hatalmasan zörgetvén a jól kikoplalt éhgyomor, azonnál megrohantuk az éléstarisznyákat s mint vad indus mohón szaggatók körmeinkel a sült üriiczombot. De minden mohón kapkodás mellett sem forrott egyiknek is torkára. Pedig kényelemhez szokott urficskák is voltak közöttünk, a kik házuknál egy kis légvonalra csúzts egy kis gyomorter helésre lázt szoktak kapni. De most azt mutaták fel, hogy szükségből sokat ki lehet állani s hogy a rosz testnek csak imponálni kell, hogy szót fogadjon. Hatalmas faldoklásaim közt szemeim mindig jó öregemen függtek s kimondhatlan örömemre a megviseltségnek semmi nyomát sem láthatám rajta, de szemeiből tisztán kiolvasám, hogy a megtört medvét nem örömest hagyná itt, csak is a múlt éj alkalmatlanságai után átallja a társaságot érette fárasztani. Fiúi előzékenységem győzött tagjaim bágyadtságán, azért a falatozást félbe szakitván készséggel pattanék fel a tűz mellől. Magam mellé vevék négy bátor lövészt és két öreg kopót s beereszkedénk a szakadások közé. Itt a véres csapásokat felvéve, utóbb megmozdítok a vérét vesztett bágyadt vadat. A kopók egy szakadás alatt megálllták. Könnyen elbánhatánk vele, mire bundáját hevenyében lerántván, délire a vadásztanyára érénk, társainktól örömrivalgások közt fogadtatván. * * * Esztendővel azután, most még inkább elbetegesedve felviteté magát szegény öregem még egyszer és utoljára a lakásától két óra távolságra levő nagy erdőségbe. Csendes szép őszi nap volt november derekán.