Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-20 / 5. szám

81 esetre kedvezőbb vala a most két éve tartott farkasvadászat napjánál, a mikor a hó annyira esett egész nap, hogy azt, ki valamelly ponton lesen ülve vagy fekve elmaradt, kevés idő alatt a hó egészen elboritá ; és e némileg kedvezőnek mondható téli napnak tulajdonítható, hogy e vadászatra mind lövők, mind hajtók olly számosan jelentek meg. Ha a hajtás rendében foly le, lett vagy lehetett volna farkasáldozat — quantum satis — a nagyobb, sűrűbb erdőségeket nélkülöző hajtás alá kijelölt területen; mert mint a halasi és majsai hajtók beszélik, egy csapatban öt, másban három mutatkozott ; némellyek egyeseket is láttak. Na de ez első próba volt, majd talán a második s az ezt követő rendesebb leend. Egyébiránt lehetett olly lövöldözést puskázást hallani, a millyet 1848 előtt csak a ráczkevi uradalombani kajtóvadászaton hallottam ; s miután e roppant puskázás főleg egy oldalon történt, irigylettük, hogy azon rész annyira bővelkedik farkasban, mig mi egyet sem látunk, egyre sem lőhetünk ; de ki is tűnt később, hogy volt február 7-én a nyulaknak nagy veszedelme. Megtörtént tehát a nagy hajtás s mint a mérgesi nyugoti erdő sarkánál megjelent szabadkai vadász urak tudaták : farkasra eredménytelenül. Az imént nevezett helyen, mellyet pedig gyülpontúl lehetett elővéleményezni, szabadkaiak számosan, halasiak alig néhányan, a szegediek közül senki sem volt jelen délután 2—3 óra közt. A mérgesi nagy majorba voltak elszállásolva a halasi, dorozsmai és majsai szekerek, hol ezen községek vadászai s hajtói d. u. 2 — 3 óra közt meg is jelentek ; a régibb ismerősek egy-egy „Fogadj Isten"-t váltottak, az ismeretlenek ismeretséget kötöttek s megnézve a halasi puskás Naszvadi Sándor által elejtett roppant nagyságú kan farkast, egymásnak Isten hozzádot mondva szétoszlottak. Hol volt a farkasvadászatot indítványozó gazda, a szegedi polgármerteri hivatalt képviselő, vagy épen maga a polgármester úr? Szívesen mondtunk volna neki köszönetet a bár fáradalmas, de az örökös egyformaságban tespedöknek élvezetes mulatságért. Hol voltak a szegediek? vagy talán nem tudják, hogy a fáradalmas vadászat fűszere : vig danas pohár közt a vadászati kalandok elbeszélése, a szomszéddali ismerkedés, társalgás ? Hát a szabadkaiakról mit irjak, kikről a velők találkozottak azon megjegyzést tevék, hogy alig lehetett őket utóiérni, annyira kerülték a találkát. Nem emlékeznek ezek már őseikre, kikhez a szomszédság húzódott mulatni s kik ennek következtében a szomszédoknál mindenkor és minden körülmény közt szívesen látottak valának. Elég erről ennyi ; úgy hiszem, hogy a jövö farkasvadászatkor közelebbi ismeretséget kötünk. E nap tartott vadászaton, midőn a róka elkapta s már majd csaknem meg is ölte a nyúl at, В. К. úr egyik csövével a rókát, a másikkal a szabadulás után szaladó nyúlat lőtte le. Egy szabadkai csapat sértetlen eleven nyúlat kézzel fogott el. Múlt 1858-ik évi november 24 én Gr. L. úr, ki az nap harmadmagával vadá-