Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-20 / 5. szám

79 Lármájára a legközelebbi szomszéd oda sietvén, a medvére — melly ezalatt a sürü bozóton Vitális után át akart hatolni, pár lépésről egy csövű fegyverét kilőtte, mire a medve egy pillanat alatt a vadásznak fordulván, olly közel volt hozzá, bogy ez kilőtt fegyverével védte magát, mig a medve erőt vett rajta és a földre tiporta. — A vadász, hogy a medve harapásaitól arczát megvédje, szűr vadászkájába burkolt karját tolta a medve torkába. — Erre jött ismét egy puskás, ki egy csövét az emberen térdelő medvére kilővén, annak egyik első lábát törte el. — Ezen lövésre a medve elébbi martalékát elbocsátván, az utolsó lövészre rohant és azt az előbbi példájára földre terité. Ezen rendkívüli előzményekre és a megtámadottak lármájára több puskás a hely színére sietett. Első volt a medve alatt a földön elterültnek testvére ; ez rögtön a medvére lőtt, agyveleje helyett azonban állkapczáját találta ; ez sem látszott a bőszült vadat gátolni abban, hogy martaléka karját ne harapja, sőt arczát fogaival ne fenyegesse. — E kínos helyzetben csak bátor elszántság segithetett ; az utolsó lövész, a földön fetrengőnek testvére, a válságos perczben a medve hátára vetette magát, annak füleit ragadta meg és valahányszor a medve a földön fekvő arezába akarta vágni fogait, annak fejét mindannyiszor visszarántó, — mig az összesereglett vadászoknak sikerült a földön fekvőt a. medve alól kiszabadítani. — Ekkor a rajta ülő vadász is egy ügyes ugrással bozontos lováról le- és oldalt ugrott és a többiek példájára megfutott, — a medve pedig ellenkező irányban 40—50 lépésnyire haladt. — Ezalatt 6 bátor puskás töltött fegyverekkel utána indulván, elérte a medvét, melly még ezeknek is feléjök fordult ; ekkor azonban több jól irányzott lövést kapott és felbukott. Képzelhető milly diadalmasan vitetett be a medve hullája Tiszólezra, hol szokás szerint húsa a puskások között elosztatván, bore a 205 fontos medvének egyik kamarai tisztnél tétetett le. Végül megjegyezzük, hogy e vadászat részletei mindenekben hitelesek; — azokat Fáy Gusztáv vadásztársunktól birjuk, ki felkért, hogy e kalandot szives üdvözlete jelentésével szerkesztő úrnak tudomására juttatnók." A lapjaink 1-ső és 2-ik számában „Vadászrajzok" czim alatt megkezdett czikksorozat a hazai sport több ismeretlen nemének leírását tűzvén ki feladatúk e felszólításnak már is némi sikerét látjuk. Illyen a „zalai sport" czim alatt közlendő vázlat, meliynek irója a „Vadászrajzok" ösztönzésére fogott tollat ; illyen a fenyves és húros fogásáról adott ismertetés is, mellyet D. Gy. úr szintén az emiitett czikkben tett kérdésre nyújt. „E madár — irja közlő - télen seregestől jő Gömör vidékére, meliynek népe lószőr húrokkal fogja azt. A madarászat e neme sikerének két főkelléke van : l ör, hogy a gyalogfenyő vagy úgynevezett boróka bőven legyen megrakva érett fekete bogyókkal, mi nem minden évben van egyiránt; — s 2 or kell nagy hó. Illyenkor a fenyvesfogók a bogyóval legsűrűbben megrakott borókagallyakról a havat leverik s ezekre teszik ki a hurkokat, mellyeken aztán a mohó madár fennakad. Ez idén egész télen át kevés havunk volt s azért a fenyves szokottnál kisebb számmal fogatott." — Közlő úr egyszersmind vagy tiz pár illynemtt hurokra kerültet szíveskedett soraihoz mellékelni, mi bennünket képessé tesz a