Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-20 / 5. szám

75 megsebzett vad bőszülve rohant most a két lövészre, kik egycsövű fegyverükből több lövést nem tehettek. Szerencséjökre egy meredek kőszirt állt a medve előtt, mint védbástya, a mellyről idomtalan fegyverökkel mindig visszalökték a már-már felkapaszkodó vadat. A szomszéd lövészeket a hirtelen segitséghozástól meggátolta a távolság és a helyiség nehézségei. Hosszas küzdelem után végre a vérét vesztett medve a mászkálási erőködések közt stilyegyent vesztve hanyatt bukott s a meredeken villámsebességgel karikázott lefelé, fején farán keresztül. Wesselényi sokszor emlegette azután, hogy soha kötélén tánczolót sem látott illy hatalmas szökdécselések közt mulattatni a közönséget. Sebes kecskebukdosásai közt egy nagy fenyüfába ütközve, feltartoztaték. Egy fiatal gyenge lövész állása szintén e fa alatt volt, de a ki a medve hanyatt homlok leomlására eszét vesztve, mint rosz katona fegyverét eldobá s olly gyorsan kúszott a fára, hogy a megriasztott macska se pontosabban. A medve, akaratján kivül, úgy hozzá ütődött a fához, hogy ha amaz élhetetlen suhanczot ott éri, teste nehéz súlyával merőben összezúzza. A szegény pára most itt felakadván, fájdalma hevében még egyszer fölegyenesedett s az élőfát egész erejével megölelte s kinjában körmeivel olly takarosan lebámozá, hogy valóban éles balta sem működhetett volna sikeresebben. S végre igy fenn állva, keserves bömbölései közt adá ki bánatos lelkét ; görcsös vonaglásai közt úgy oda meredve, hogy később hatalmas körmeit a fenyüfából alig lehete kifejteni. De nagy baj vala most a megijedt frátert a sima fenyőről leszedni, aztán senki sem is akart neki segiteni, mert rémültében gonoszúl illatozott. Ijedség és szégyen egyiránt hatottak búfejére és azután soha se is fogott kezébe fegyvert. Az egyik golyó a medve jobb oldalbordáját beütve minden nemesb részeket egybezuzott s a bal oldalcsontok közt állapodott meg. Gyomra válogatott tölgymakkal hatalmasan meg volt tömve, jóllehet e magaslattól az első tölgyes jó négy mértföldnyire esett. Ki utasitá őt a makkra? Iránytű nélkül a vadon sűrűségein mint lelheté meg az utat, hol azelőtt soha sem járt? Megfejtését bizom a stuttgarti szobatudósra. (Folytatjuk.)