Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-30 / 36. szám

589_ Orosz-, Angol- és Francziaországban ezek bőségesen találtatnak, söt mint említeni haliám, még Olasz- és Spanyolhonban is tanyáznak. Mennyi kél el belőlük évenkint azt bizonyosan nem tudni , de áruk csekély és durva szőrük miatt nem is igen keresettek, annyival kevésbbé, mert a házi nyuszt szőre csak mesterségos fényesítés után lehet széppé. A görény ép úgy mint a nyuszt igen nyúlánk testű s ügyes mozdulatú állat ; vékony és sovány testalkata következtében a legcsekélyebb nyílásokon átférvén, a házi baromfiak között — leginkább a hajnali órakban, — gazdasszonyaink nagy bosszúságára sok pusztítást visz véghez, miért is mindig arra van gondja, hogy tanyáját házak közelében üthesse fel. Ha valamelly tyúk- vagy lúdólnak csak ökölnyi nagyságú nyílása van is, a sötétségben s leendő áldozatainak álma közben becsusszan s ha egyszer az ólban van, jaj akkor a szegény szárnyasnak, melly körmei alákerül, mert e kis állat, melly valamennyi ragadozó között, az egy tigrist kivéve, legkegyetlenebb, áldozatának csak vérét szíván ki, búsát ott hagyja s igy éhségének csillapítására a tyúkok, lúdak és ruczáknak néha hármával — söt négyével is kell elvérezniök. E görények közül azoknak, mellyek inkább észak felé laknak, szőrük sürü, finom és keresett is, de kellemetlen és közmondásossá vált bűze miatt Lem minden alkalomkor használható. A természetbúvárok sok görényfajt számlálnak, de azok, mellyek a sportot érdeklik, vagyis mellyeknek irhájuk használható, nem olly számosak. Először is nézzük a közönséges görényt ; ez egész Európában található, teste egy lábnyi, farka hat büvelknyi hosszúságú, szőre hátán barna, oldalain fakó és hasán sárgás; orra s néha bomioka is fejér. A szibériai görény (kolinski) kisebb a közönséges görénynél ; szőre egész testén halovány fakó színű, csak szemei körül barna és orrán fejér. Bőre karmantyúknak és galléroknak használtatik ; ára különböző s csupán Angol-és Francziabonban évenkint 40,000 nél több eféle bör kerül ki a szűcsök kezéből. A lengyel vagy lengyelországi görény (tebocz) barna színű, imitt amott apró fejér és sárga foltokkal ; hajdan bőre igen kapós volt s színének változatossága és szép játéka miatt téli ruhák prémezésére használtatott, de most már alig viselik. E faja a görényeknek Lengyelhonban, Oroszország déli részében, a kaspi tenger partt jain s kis Ázsiában tenyészik. A szűcsök ethiopiai görénynek nevezik, talán mert kelet felöl bozatik Európába. A vízparti görény Európa északi és keleti részét lakja, a jeges tengertől egész a fekete tengerig; élelme majdnem kizárólag békák és rákokból áll, szine vörhenyeges, szája és álla körül fejér, irhája rendkívül szép és kissé pézsmaszagú. Végül Canadában és az amerikai egyesült államokban is találunk egy görényfajt. A görények után nézzünk most másfelé. Ki ne is ismerné ama szép, tiszta fehér, mintegy fekete könycseppekkel elhintett béléseket és prémeket mellyek a bölgymenyét irhájából készülnek. Ezeket a középkorban csupán fejedelmek