Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

575_ Egy félkör, melly középen kissé mélyebb mint a széleken, és dombos és lejtős pályát képez, a kocsilovak megkísérlésére szolgál. A kocsikat s a szüksé­ges szerszámot Páris városa állítja ki s minden próbától 25 (centet kap A kocsik üre­sek , de a vevők , ezeknek barátaik és ismerőseik s a számtalan utczagyerek, kik illy alkalmakkor sohasem hiányoznak, olly nagy buzgalommal kapaszkodnak fel há­tul , hogy néha kivívják a diadalt a szerencsétlen fogat erőlködései fölött. A csödörök külön vannak választva a kanczáktól. A többi lovakat is némi rendben állítják föl. A legszebb és legjobb lovak a bejárás melletti osztályokat foglalják el. A rosz, hitvány lovak, melly eket г о s s a i 11 e s-nak hívnak, a tér má-' sik végén állnak. Különben e vásáron csak igás és megromlott fényűzési lovakat adnak el. A lótenyésztés hires, kitűnő termékeit, a telivér, nemes lovakat az champs e 1 y­sées-n adják el, hol minden héten kedden és csütörtökön alkalmuk nyilik a gaz­dag embereknek, az aristokratiának s a vadászat barátainak, magukat lovakkal ellátni, A Boulevard de l'hopitalon szombaton van a fővásár. A lovak száma ritkán haladja meg a nyolczszázat s a legmagasabb árak ritkán rúgnak 12—1500 frankra. Azonban 10 frankért is lehet lovat kapni. A szegény bérkocsiló itt még egyszer meg­jelen az élet színpadján , terhes, nehéz pályája után, mielőtt a gyepmester kezére kerülne, E párisi vásárokon ép ugy mint mindenütt, sőt még jobban mint bárhol, gya­korlati érvényre emelkedett azon elv, hogy lóeladásnál sem ismeretséget, sem ro­konságot nem kell tekintetbe venni, hanem a fődiadal abban áll, lia valakit jól lefőznek. Becsületesség és őszinteség száműzve vannak e helyekről. A törvény a bajt csak nagyon kis mértékben akadályoztathatta, a vásárlást érvénytelenítő hibák meghatározása s a kilencz napi határidő által, melly a megcsalatottnak engedve van, hogy a csalást bebizonyíthassa. A csalás talál eszközöket, hogy a törvény ezen akadályait is kijátszhassa. És e mellett a csalás csaknem tekintélyben áll és érdemmé lett ; a megcsalatott el lehet reá készülve, hogy kinevetik, mig a csaló diadalt ül. A lókereskedők gyakran olly ügyességet, ármányosságot és biztosságot fej­tenek ki alkudozásaikban, melly a legmegősziiltebb államférfiéval is vetekedik. Senki se érti ugy mint ők, hogyan kell egy lovat átváltoztatni, egészen más kül­sőt adni neki, a vén, elcsigázott állatból tüzes lovat csinálni, melly az ostor leg­csekélyebb mozdulatára füleit hegyezi és mindenféle ugrásokat tesz. Ha valaki egy hét előtt merev, béna, ostor és sarkantyú iránt érzéketlen lovat adott el, ma élénk, vidor állatot talál helyette, teli tűzzel, nyugtalansággal. S ezen átvál­tozás ekkép történik : Két napig jól tartják a lovat zabbal, a vásár előtti napon s a vásár napján reggel nehéz ostorral fölfegyverzett izmos lovász megy az istállóba és előkészíti a lovat a vásárra, a mi annyit tesz, hogy óránkint olly erős könyörtelen leczkét ad neki az ostorral, mellyet a ló nem egyhamar feled el. A vásár napján a ló meg­jelen a vásáron, a hosszú borssal, mint a francziák mondják, vagyis jó adag borssal a hátulsó részében. A ló ezen előkészület folytán beteges, lázas izgatottság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom