Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

Kedden, december 20. 35. SZ. Harmadik e'vi'olyam 1859. A vadkecske. A vadkecske (Steinbock, bouquetin) Európa legritkább vadainak egyike. A múlt században már egészen kiveszettnek bitték. Hajdan Németország és a Svajcz magaslatait lakta, különösen Uri canton felleges ormain tenyészett. Glarus cantonban az utóisót 1550-ben ejtették el. Engaddin és Bergell bérczei közt a tizenhatodik század elején még volt egy-egy látható s a hatóság ötven koronaarany büntetést szabott a reájuk vadászóra. Tyrolból és Salzburg vidékéről egy század előtt tűntek el, mindamellett, hogy a salzburgi érsek magaslatokon lakó kerülőkkel őriztette őket. A Kárpátok közt emberemlékezet óta nem fordúltak elő. A svajczi havasokban, jelesül Rosahegy környékén 1770-ben a vadászok és természettudósok nagy meglepetésére és örömére újra mutatkozott mintegy negyven darab ; de a következő félszázad alatt aztán senki sem találkozott bár eggyel is. — Húsz év előtt hetet találtak egy hógörgeteg alatt s akkor remélni kezdték, hogy a faj nem veszett ki. Úgy is volt, csak hogy hozzáférhetlen kúpokra menekültek az állatok, hol a sovány tenyészeten s a rideg légben tengődtek inkább , mint sem az emberek üldözéseinek legyenek kitéve. Gondos tilalmazás következtében ma ismét több a vadkecske ; Rosa hegy déli lejtőin és ágazataiban 15—18 tagból álló családok laknak ; a Szavóját Piemonttól elválasztó havasokban szintén tenyésznek s a piemonti kormány szigorú tilalommal védi őket a vadoroktól. Apyrénei havasok közt, Andalúziában és Creta szigetén nagyobb számmal fordúlnak elő ; e kevésbé lakott helyeken tilalmazás nélkül is könynyebben maradnak meg. Gyérségiik a faj lassú szaporodásának, ez állatok bátorságának, mellyel a vadászt közelre várják be s tanyáik veszélyességének tulajdonítandó. Sok vesz el 35