Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

561_ ritják. Végül, két napig nem itatják, azt akarván ezzel elérni, hogy a vemhesség alatt nagyon kitágult és meglazúlt szervek összehúzódjanak. Ezen eljárás érthető és igazolható a sivatag lovainál, mellyek a szomj eltűrését már eleve megszokták s mellyek az ellés idejekor legzamatosabban virúló tavaszi füvekben elég nedvre találnak. Az anyakancza testének felkötése 7—8 nap és éjen át tart. Az ujonellett csikó mindjárt az első órákban nagy gondviselésben részesül.— Szájába leget fúvnak, hogy az ott létező nyálkát és tajtékot kivezessék; mézgás italt adnak neki, mellybe meleg vaj van felhabarva s kevés veres bors vegyitve, hogy ez jól meghajtsa a csikót ; szopni tanítják s tevetej ivásához szoktatják. A tevetejet az arabok leghathatósabb szernek tartják arra, hogy a ló szívóssá és minden bajt kitartóvá váljék. A mén megválasztásában s a lovak párosításában - ezek tulajdonságait mindig összehasonlító tekintetbe vévén — az arab nagyon ovatos. Idősebb , keskeny szügyíi, nyűltetemü vagy pókos lóval soha sem hágat; továbbá azt tartja, hogy a nemes ló nem is fedezné saját anyját vagy testvérét s e balhitével talán öntudatlanul az észszerű tenyésztés egy jó elvét követi. A ló nevelése. Elletése után néhány nappal már utazik a fiatal csikó és csaknem folyvást mozgásban van. Másfél éves vagy húsz hónapos korában kis fiú ül reá s itatóra, úsztatóba vagy a legelőre nyargal rajta; a fiú lovagolni, a csikó terhet viselni s előre menni tanúi. Többnyire azonban a sátor előtt vau pányvázott előlábbakkal ; a család egy tagja visel reá gondot, gyermekes csintalanságait rendre igazítja, vagy könnyedén megfenyíti, ha társaival nem tudna megférni vagy az elmenőkkel pajzánkodnék. Az előlábak pányvázása egyébiránt árnyoldala a keleti lónevelésnek s nem ritkán kisebesült estid és in a következése. A legszebb keleti lovakon csúf nyomait láttam e rosz szokásnak. Két és fél éves korában zabiához és nyereghez kezdi szoktatni csikaját a beduin. A zablát eleinte gyapottal tekeri körül, meliynek izét a ló szereti ; ekép hamar megtanúl a zabián rágódni s ennek irányzását elfogadni. A nyergelés ovatosan és fokozatosan történik ; ősz felé végre, midőn már harmadfél éves — miután a sivatagban majdnem valamennyi kancza tavasz elején ellik — rá ül az arab s eleinte csak lépést megy ; nem kiván tőle bizalomnál és jó indulatnál egyebet; mindent jósággal igyekszik tőle kinyerni s ovakodik ellenszegülése felidézésétől, melylyet csak a ló kemény megfenyitésével lehetne aztán megigázni. Ezen korában tanítják a lovat leszállott lovasa mellett csendesen megállani, mi a beduin lovára nézve a legfontosabb gyakorlatok egyike. E czélból a ló lábaira békókat raknak, a kantárt fején átvetik s egy szolga a lelógó kantárszárra lép. Ha már most a ló tovamenni akar, a kantár megrántja még pedig fájdalmasan állát s a nyugtonállásra hamar megtanítja. Szintolly fontos az arra történő oktatás, hogy a reá üléskor csendesen álljon. Ezt a lovak könnyen megtanúlják s az arab azt tartja, hogy csak beteg vagy rosz alkatú lovak csökönösek e tekintetben. Igy éri el a ló csaknem negyedik évét, a meddig komolyabb erőfeszítést nem is tőn ; de ekkor aztán erős gyakorlatokba fogja lovát az arab, mellyeknél a hosz-