Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-30 / 33. szám

549_ ágaskodhatik, se farát fednem vetheti, se le nem fekhetik. A szerszám az éles zablájú kantáron kivül egy angol nyakló ; a ló hevederén és derekán át keményen megfeszített szíjak csatjai a rudakhoz kötik a lovat, valamint egy harmadik szíj és csat is a krúp két oldalán. A feszültre megvont farmatring-szij a ló farkát emelve tartja, mig az angol nyakló — mellyen át a gyeplő a fej mozdulatainak parancsol — a ló elejét tartj.i igában s ezt az összes készülék ellenállhatlan előrehaladásra kényszeríti. Bunting, mint állítja, kétezer makacs lónál többet tett illy módon jól hámban járóvá s két három hét alatt a legcsökönösebbel is — de rendesen néhány nap alatt — czélt ért s az azelőtt befoghatlan lovat London és egyéb városok utczáin könnyű szekérben hajtotta. Sajnáljuk, hogy ebbeli képességének bizonyítékát nem adhatta minap az egyesületi lovardában, hol szép számú előkelő nézők várták a mutatványt. Két órakor a csökönös szürke, a kényszer szekér és szerszám, Bunting, mind a hely szilién volt. A kancza mindjárt eleinte rúgott és ágaskodott, sikerült azonban Bimtingnak a kapuezánt, nyaklót, hevederszijakat és farmatringot rá rakni — s hogy ezeket jól elrendezhesse rajta, lefektette elébb az ismert módon, t. i. előlábának szíjjal felkötésével. A szürke vére azonban e leigázásra végkép fellázadt s fekvő helyzetébői néhányszor felugorva, borzasztó szökésekkel újra és újra földhöz vágta magát. Egy illy bukása irtózatos volt — feje nyaka alá került s ezt e pillanatban a nézők kitöröttnck hitték. Azonban rögtön kihúzatván feje a szügy alól, a kancza újra hevesen rugdalódzott felfelé, de felkelési kísérletet többé nem tőn s harmadfél óránál tovább hevert a talajon. Eleinte Bunting csökönös daczosnak mondá a lovat, később osztozott azok véleményében, kik a szürkét csirásnak s vízfejűnek tartották. A szürke se ostorütésre se vizlocsolásra nem akart (!) felkelni, fenevadként ordított bőgött; este felé pedig már arra sem mocczant meg, midőn fülemellett két pistolyt sütöttek el. Nem maradt egyéb hátra, mint leszedni róla a szerszámot, de a ló ekkor is csak segítséggel kelt fel, nyilvános lázas állapotban és bebecsukló hátsó lábaira minduntalan összerogyva. Bevezették ekkor a lovardai istállóba, hol másnap hajnalra állapota olly roszra változott, hogy a további kiuoktól egy szúrással kellett felmenteni. Felbonczoltatván, kitűnt hogy — utolsó iszonyú bukásakor nyakcsigáját ficzamitotta ki. Viz nem volt fejében. E szomorú eredmény, bár annak Bunting nem oka, ez utóbbinak hírnevét nálunk nem igen emelte; hogy azonban ezt némileg helyrehozza, e héten a mülovardában újra mutatványt adand egy — eddig soha be nem foghatott lóval. A pardubitzi szarvaskopászat oct. 24-kéii — bár nem végződött hallalival —a nevezetesebbeknek volt egyike, mert az ebben részt vett 11 lovas öt német mértföldet legsebesebb iramban haladott át ; az iram utolja felé ügetéssé csökkent sa falkár lova végül úgy kiállott, hogy szíve dobogása tíz lépésnyire volt hallható. A szarvas egy erdőbe menekült, hol a friss őzcsapák miatt nyomát tovább vinni nem lehetett s a lovasok, kik közül több felbukott, a talaj lágysága miatt azonban baj nélkül — késő este értek vissza Parbubitzba. A falkanagy ekkor egy friss lovat küldött Kuklenába, melly helység melletti erdőben a szarvas elveszett ; egy ostorász pedig a másnapi hajnali vonattal utazott oda, a szarvast megtalálta, fél óráig űzte s Lipitscbau faluban elfogta.